Árnyékban jársz, vízből szőtt világ oly baljósan tekint rád
Megfordulnál, de parancsba adták, vedd el más nép javát
Ártatlan vér, mint egy gyerek, nem érted, miért…
Kíváncsi hősből bátor gyilkos lettél.
Hát gyilkolj magadért!
Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét?
Mond, mennyit bír a föld? Már nincs sok idő,
Eljő értünk a végső tél, és megtörve válunk szét.
Hol van már a remény? Én tudom:
Bennetek él!
Azt gondolnád, primitív világ, minek betörted kapuját.
Nem találnál ősibb kultúrát, tisztább, igaz hazát.
Ártatlan vér, felnőtt nép, de nem értik, miért…
Kíváncsi hősből bátor gyilkos lettél.
Hát gyilkolj magadért!
Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét?
Mond, mennyit bír a föld? Már nincs sok idő,
Eljő értünk a végső tél, és megtörve válunk szét.
Hol van már a remény? Én tudom:
Bennünk él!
Hány ezer év kell még, amit önmagunk zúzunk szét?
Mond, mennyit bír a föld? Már nincs sok idő,
Eljő értünk a végső tél, és megtörve válunk szét.
Hol van már a remény? Én tudom:
Bennetek él! |
