Élj, és tedd, mit a környezet kíván,
És életed színesből szürkére vált!
Állsz ahogy állsz, és lábaid bírják a súlyt,
míg az álnokság föléd nem nő!
Hát törj ki, annyi élmény vár rád
Ne szenvedj egy életben két halált
Nyílj ki, és lásd, más úton jársz
Széttépett álmok közt nem nő virág!
Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtője
Mindig köztünk jár, és FÉL, mert az
Emberek előtt felvillant egy gyönyörű tiszta, éles
Kép, vágyak közt elbújó szépség,
Ki a fényben vár rám, tűzből van tán,
És néz, szemében villámló kékség
Így ad reményt, hogy folytassuk még, ne félj!
Egy táncot jársz, végzetest, kínzót,
mi átformál, meggyaláz kétségbe ránt,
De két végzet vár, láss tisztán végre!
Kergesd el azt, ami a mélységben vár!
Véred ne folyjon hiába, mert
Egy dallam jár körbe, meghalni kár érte
Nyílj ki és láss, mi itt várunk rád!
Ember vagy tervezz, és szebb jövőt látsz!
Szürke hétköznap réme, unott megszokás teremtője
Mindig köztünk jár, és FÉL, mert az
Emberek előtt felvillant egy gyönyörű tiszta, éles
Kép, vágyak közt elbújó szépség,
Ki a fényben vár rám, tűzből van tán,
És néz, szemében villámló kékség
Így olvad szét egy új életért!
Üvöltő szél ragad el, ha nem figyelsz rá
Szétszed az őrült világ!
Otthonoddá válik a sivár lét, és
Egy vágy se tekint rád!
Mindenki saját magával jár.
Egy kép, vágyak közt elbújó szépség,
Így olvad szét egy új életért! |
