Szürke felhők alatt, naptalan világ előtt
Ott áll az ifjú, a sötét falak mögött.
Kitaszított lélek, fájdalmas emlékek,
Hordozza a sorsát, örökké vérző sebet.
Kísért a múlt szele, a harag szelleme
Kergeti szüntelen, hatalma végtelen
Végső ütközet, ádáz ellenfelek
Kit egykor úgy szeretett, meg kell most Őt ölnie.
A szemében bánat lángja ég, fáj, mar, tép
Kiégett lelkét viszi a szél,
Szívében nem gyúl új remény,
Száműzött lélek! Kínzó tény, az átok benned él!
Nem tudta eddig még, a napvilág milyen szép,
De a hazug évekért méltó a büntetés.
Elindult, útra kélt, fejében száz emlék.
Mindent megtenne azért, hogy visszakapja az életét!
A szemében bánat lángja ég, fáj, mar, tép
Kiégett lelkét viszi a szél,
Szívében nem gyúl új remény,
Száműzött lélek! Kínzó tény, az átok benned él! |
