Álmaid, vágyaid, körülötted szerte szét,
Elbukott, harcaid, elveszített szép remény.
A szabadságod ára, hogy rabszolgaként tovább élj,
Katonaként szolgálj és halálodig izzadj vért.
Hidd el, hogy az élet, úgysem lehet rosszabb már,
Hidd el, hogy ha elbuksz, az élet úgyis megy tovább,
Hidd el, hogy az élet, úgysem lehet rosszabb már,
Hidd el, hogy ha elbuksz, a végén úgyis mindig talpra állsz.
Az életed, nézheted, egy rég megfakult ócska kép,
A szenvedés, végtelen, nem hiszed, hogy lesz esély.
Törvények közt láncon, csak álom már a szabadság,
A vágyaidtól távol, mondd létezik-e igazság.
Hidd el, hogy az élet, úgysem lehet rosszabb már,
Hidd el, hogy ha elbuksz, az élet úgyis megy tovább,
Hidd el, hogy az élet, úgysem lehet rosszabb már,
Hidd el, hogy ha elbuksz, a végén úgyis mindig talpra állsz.
A küzdelem, s a félelem, egy életen át elkísér,
A háború, ha véget ér, eltakar a szemfedél.
A halál lesz a béred, megfizetsz majd mindenért,
A pokol tüze éget, lelked már az ördögé.
Hidd el, hogy az élet, úgysem lehet rosszabb már,
Hidd el, hogy ha elbuksz, az élet úgyis megy tovább,
Hidd el, hogy az élet, úgysem lehet rosszabb már,
Hidd el, hogy ha elbuksz, a végén úgyis mindig talpra állsz |
