Felnőttél lassan a betonházakban
Más lettél, mint amit vártak
Nem voltál vagány, nem járt a pofád
Agyadban mozogtak a gondolatok
Önmagadat adtad, nem verted a nyálad
Nem néztél le senkit, más akartál lenni
Nem volt divatos életed
Nem utánoztak majomként
Az utcán megnéztek, talán féltek
Sokat ismertél ki hasonlóként élt
Jönnek az újak, semmit sem tudnak
Jönnek az újak, és jól belédrúgnak
Jönnek az újak, semmit sem tudnak
Ugatnak csak, de semmit se tudnak
Divatba hozták életformádat
Nem tudnak semmit, nem gondolkoznak
Felveszik ruhádat, jelmondatodat
Nem tudnak semmit, divatoznak
Ellepik az utcákat nagyritkán
Belédkötnek csúnyán, ha többen vannak gizdák
Egyedül vannak, elfutnak, szarnak
Divatmajmok ők, nem gondolkoznak
Jönnek, semmit sem tudnak
Jönnek az újak, jól belédrúgnak
Nem érted őket, mért csapják be magukat?
Mért nem alakítják saját sorsukat?
Mért jó, hogy felvágnak, divatoznak?
Mért nem gondolkoznak? Mért ugatnak?
Régen kezdted, őszinte voltál
Nem vezetett hazug eszme
Önmagadat adtad, gondolkoztál rajta
Nem majmolsz senkit, vagányság se mozgat
És most itt vannak, kioktatnak
Hallottak valamit, de mit sem tudnak
Jönnek az újak, semmit se tudnak
Jönnek az újak, jól belédrúgnak |
