Távoli világba nem hiszek,
Csak abban, mi itt van, közel jöhet,
De miért beszélek a világról,
Ha soha nem térsz ki a magányból.
A földön jársz, de merre mész?
Felsebzett úton meddig érsz?
A könnyzivatar a lépted mossa,
Ha a rossz útról már nem térsz vissza…
Refrén
Otthona az álom és színtere a lét,
Szellemként éli magányos életét,
Van valami bűbáj, mi segíthetne rajta,
Én higgadtan várok és nekidőlök a falnak,
Míg az álmok összezúznak…
Rajtad nem segít senki már,
Végtelen időkig nincs, aki vár,
Bársonyba bújva az ég alatt,
Szemed lehunyva várja a titkokat.
De nincs titok! Miért merülsz el?
A világ kint tombol, és nem itt bent,
Segítenék, de nem tudok,
Magadra maradsz, mert nem hagyod! |
