Fáj idebent úgy sír a lélekzet
Szaggatott izmaimra könnyek dermednek
Valaki elhagy valaki meghagy lelassul az élet
Kiszúrnám szemeimet mert az is fáj ha nézek
Az elmúlás pimaszság
Nevetnek az árnyak
Emlékként rajtad élnek
Gyötörve megtalálnak
Más ez a perc most más a véletlen
Újjabb állomástól rettegnek a mélyben
Van aki meghagy van aki elhagy pusztul a világ
Feltépném sebeimet mert ez legalább nekem jár
Kialudt gyertyafénynél
Görnyedve fázom
Még egy kortyot innék
Hogy józanságom ázzon
Refr:
Szinte szeretetben szül számtalan szólamú szót
A szende szakadék sziget szappanbuborékba száll
Szebb szűrőn át szebb a szégyen szigorú szád szegje szíved
Szabaduljon a szörnytől a szivárvány
Hagyjatok békén még rág az érintés
Egyre beljebb érve hasítja lelkem szét
Sine me solam esse dona mihi pacem
Nyugalmat adjatok már egy esélyem sincsen
Akárhány szóval írom
Reszkető nyelvem
Holnaptól többet sírok
El kell hogy engedj
Refr...
Kiszakadnak az arcom fogjai hangjai
És elindul bennem a szörnyű játék | 
