Csak átkot hoztak ránk
A változó évszakok,
Csak halált hoztak ránk
A vérszínű hajnalok.
Kiégett erdőben jártam már,
Halott virágok oltárán.
Láttam a Templomot lent,
Nem nyílt meg előttem...
Eltört bennünk a csillagok fénye
Ártatlanok vére mosta el
Képeket szültünk e a hamis világba
De már újra menni kell...
Észre se vettük, hogy pusztult a lelkünk
Furcsa képzetek támadtak ránk
Akkor láttuk milyen mélyre süllyedtünk
Mikor már csak a csend szólt hozzánk.
Lángok öleltek bennünket
Ahogy a kárhozatig nyújtózva
Megszakadtak láncaink
Csak az erdő zúgása hozott vissza
Az elmúlás földjére léptem
Hol már jártam egyszer
Jeleket rajzolt az éj sötétje
Lelkembe égetve
Háborút, vad dúlást, pusztulást, elmúlást
Háborút, vad dúlást, pusztulást, elmúlást... |
