The Blue Alloy - Úton
Nem is tudod, hogy hová vezet ez az út
Szíved szorítja hideg kezével a múlt
Ó ki tudja, hányszor eltemetted már
De a kék ördög mindig rád talál
Egyformának tűnik minden egyes város
Legyen akár szép vagy tetejéig sáros
Az emberek szemében kialudt a fény
Uralja mindet egy láthatatlan lény
Hiába teszel bármit, mégis ugyanúgy fáj
Akármerre nézel halott és hideg a táj
Bűneinkért sokszor megfizettünk már
Legbelül te is érzed, hogy túl nagy ez az ár
Lépteidnek hangját elnyeli az éjjel
Vesztenivalód nincs, nem törődsz a pénzzel
Magad ura lehetsz, így nyugtatod a lelked
Hazugságaidtól könnyeb lesz a terhed
Kérges kezek nyúlnak felfelé a porból
Megváltást remélnek a szaggató nyomorból
Eltiporják őket, szétfoszlik az álmuk
Nem léteznek többé, önmaguk a fejfájuk
Hiába teszel bármit, mégis ugyanúgy fáj
Akármerre nézel halott és hideg a táj
Bűneinkért sokszor megfizettünk már
Legbelül te is érzed, hogy túl nagy ez az ár
Hiába teszel bármit, mégis ugyanúgy fáj
Akármerre nézel halott és hideg a táj
Bűneinkért sokszor megfizettünk már
Legbelül te is érzed, hogy túl nagy ez az ár
Valamiért nem jelenik meg a link, úgyhogy itt meghallgatható:
http://www.youtube.com/watch?v=0_58SPjdD5Y |
