Vészharang
(Marci)
Sápadt őszi hajnalon a plafont kémlelem
Káosz szele fúj fenn a fejben, a helyem nem lelem
Fa árnyékában egy padon zsebemben két kezem
Elvándorolva egy tájra, hol csak rossz álom terem
A félhomályban tűzláng nélkül nincsen értelem
Ha nincsen cél a láthatáron fáj a végtelen
És annyi zajból összeáll majd szép lassan egy hang
Mint énekszó gépek zajában, egy apró vészharang
Refrén: Mert most, igen most
Élni akarok, ahogy nekem tetszik és nem úgy, ahogy másnak fekszik
Most, igen most
Mert unom már, hogy az értelem mindig a szívemmel veszekszik
A sok elfojtott érzés lassan őrültet nevel
Ki az ólomnehéz béklyók között szart sem érhet el
Minden szabályt betartva majd megdicsérnek tán
Ha rohadt gyümölcs leszek már egy rég elkorhadt fán
A végén majd csak számsor lesz, ami engem is jelöl
És legálisan halok meg, ha a szabványlét megöl
De nem lehet, mert ott figyel a tudatomban egy hang
És felsivít, ember, nem lehetsz ily végtelenül bitang
Refrén... |
