Hiszen ez csak ennivaló
Csak bemegyek a boltba és leveszem a polcról
Nem én fogom a kést
A halálhörgés az asztalig nem ér el
Vegyél el mindent, amit megkíván a szem, a száj
Nem baj, ha él, ha érez, ha fél
Ha remél még, hát vágd el a torkát
Ha behunyom a szemem, nem látom a vért
Nem látom a szenvedést
Ha befogom a fülem, nem hallom a sikolyt
Lemossák a vért, mire újra kinyitom
A szemem, s mire az abroszig ér
Már semmi jele, hogy valaha élt
Csak étel a hideg porcelánon
Ha nem látom, hát nem is bánom
Közvetve, közvetlenül mindegy
Ez a kereszt a tiéd lesz
Hiába mondod
Hogy nem én voltam
Nem én fogtam, akkor is merénylet
Milliók ellen milliók véreznek el
Csak, hogy megtölthesd a bendőd
De a végén úgy kapsz majd
Ahogy adsz
Soha nem menekülsz ettől
Hogyan lehetnél boldog
Ha miattad egyre folyik a vér
Hogyan lehetne béke, ha az ember
Vérgőzben él, vért iszik, vagy lehet
Hogy hagymával megsüti
De attól még ne lesz civilizált
Ha a tűz fölé teszi
Nézd meg egyszer
A saját szemeddel
Szúrd nyakon a saját kezeddel
S a felnyitott artériából
Ha arcodba fröccsen a fekete vér
Akkor mondd, hogy nem él
Nem érez, csak azért van, hogy én
Élvezzem, hogy érezzem
A rettegés ízét |
