A tőkés a bőség, a gazdagság rabja, ő azt hiszi, örökké élhet
A szegény aki remél, hogy talán jobb lesz, ő pedig a másik véglet
Mind ketten úgy élnek, mintha az élet nem érne véget
De úgy tűnnek majd el a színről, mint akik sohasem éltek
A fogyasztó, a kultúrember minden nap elvárja
Hogy a jól ismert gyorsétterem minden sarkon kiszolgálja
Vágóhíd, félelmetes, megannyi láncra vert élet
A profit a lényeg, nem számít, mit érez, hát had folyjon ki a vére
Még több pénzt, minél többet, mindegy bármi áron
Azt sem bánja, ha minden fát, ki kell hozzá vágjon
Mert legelő kell, hisz a ragadozók húst akarnak enni
S ha már nincs több mező, mit lehet tenni, másoktól kell elvenni
Még több vért, olajért, csináljunk gyilkosokból hősöket
Ez a kifordult világ most ünnepli őket, de egyszer majd mindenki megfizet
Mindenért, minden életért, amit sárba tiport egy bakanccsal
Vagy egy ovális szoba falai közül útjára indított paranccsal
Civilizáció, a nyugati világ, az élet torz tükörképe
Azt hiszik élnek, de hogy hol van a lélek, azt sajnos nem tudják
Vedd el, amire vágysz, ami szerinted jár
Anyag, érezd minden érzékkel élvezd, Csak ezt tanítják |