Ez az életünk
Bár gyakran mi sem tudjuk, mit miért teszünk
Pedig látjuk a célt és előttünk a példát
Érzi a szív, azt mit a szem hiába néz nem lát
És mégis ostobák vagyunk
Hibát halmozunk hibára
Látszólag minden hiába
Sokszor elbukunk,
Mert ostobák vagyunk
Hibát halmozunk hibára
Látszólag minden hiába
Akár a gyermek, amikor járni tanul
De soha, soha nem marad alul
Ha elbukik feláll, harcol tovább
Hát tovább harcolunk, mert ennyivel tartozunk
Ennyivel tartozunk, hogy megpróbáljuk újra
Ha nem megy, akkor megint csak újra
Mikor majd húzza ki a testből arra gondolunk:
Az utolsókból lesznek az elsők, nem adjuk fel soha, tovább harcolunk!
Tovább! |
