Nincs szükségem gazdagságra nem kell a ragyogás
Drága autó drága öltöny és sok-sok ragaszkodás
Nem kell semmi, ami fájni fog, amikor itt kell majd hagyni
Nem kell senki, aki visszahúz, amikor majd el kell menni
Nem kell semmi, ami ideköt, amit nehéz lesz hátra hagyni
Azt akarom, ha meghalok, ne legyen majd semmim,
Nézd meg, õk elhiszik, és nyakkendõt kötnek
Pedáloznak reggeltõl estig a karrier az minden
Nem látnak messzebbre, mint a majmok a ketrecben
Vagy a disznók az ólban, s amikor eljön majd az óra
Csodálkozva néznek majd, kerek szemmel rettegve
Mikor a záróizmok elernyednek
A székletükben fetrengve, az jár majd a fejükben,
Amiben hittek egész életükben
Fájdalmas lesz nézi õket, milyen egy elpocsékolt élet
Nincs szükségem palotára, ami kacsalábon forog
Vannak értékesebb dolgok, amikért harcolhatok
Mert ha nem figyelünk lassan elmegy mellettünk az élet
Telik az idõ pereg a homok és elsikkad a lényeg
Olyanért harcolj, ami megéri, amit magaddal vihetsz
Mert a pénz nem boldogít, ennyire ostoba nem lehetsz
A még több pénz csak még több felesleges probléma
S az arcod verejtéke közben lehull a porba
Vagy az íróasztalra mindegy attól függ, hol állsz a létrán
Ha ezt nevezitek életnek, akkor legyen inkább botrány |
