Mikor a begörbített, megfeszült test végre elernyedhet
A vérből pislogó szempár először körbe tekinthet
A száj, miikor először nyeli, a parányi mellkast először emeli
Mikor elsőt dobban egy új világban, kezdetét veszi
Pereg a film, tesszük, amit kell, a forgatókönyv adott
Kicsit más, de furcsán hasonló sorsok, gondok és gondolatok
Ugyanolyan élet, ugyanolyan évek, s ha eleje, akkor vége
Bár a közepe táján még szépnek tűnik, akkor sem kell még egy
Szemét világban parányi boldogság
Mikor a fuldokló napot lát
Nagy levegő, de a nagyja csak víz
Majd újra alámerül
Hát nem kell még egy vérben áztatott születés
Nem kell még egy ébredés
Nem kell még egy halál
Mikor a család zokogva körbeáll
Nem kell még egy
Ostoba világban leélt élet |
