Ülök a teremben bénán
Pereg a film előttem némán.
Fekete-fehér képek
Nem teszek semmit, csak nézek.
Látom az elmúlt századot,
A véres járdán, az alázatot.
Látom a csonka életteret,
Én meg csak ülök, és a film pereg.
Ha mindig a seggeden ülsz,
Előbb-utóbb elgyengülsz.
Beléd fojtják a levegőt,
Nem hoz senki szebb jövőt.
Látom a sok-sok hőst,
De nem látom köztük a felelőst.
Látom az életet feketén-fehéren,
Örülök, hogy ezt is túléltem.
Ülök a páholyban a seggemen,
Csinálhatnék bármit, érvénytelen.
Egy hatalmas kéz befogja a számat,
Hirtelen sötét lesz, az alvilág támad.
Ha mindig a seggeden ülsz,
Előbb-utóbb elgyengülsz.
Beléd fojtják a levegőt,
Nem hoz senki szebb jövőt. |
