Ketéé szelt álmok között egy láncra vert kutya. Megkóstolta már az elmúlás hajnala.
Kicsordult véréből egy tócsa kerekedett ezzel olajozzák a fogas kerekeket.
miközben Kristóf nyomja:
kis szőrös test zuhan a semmibe Fáradt éj
elmúlás hajnala tarts vele Két kezét ellöki
még reménykedik az akarat, örökké
hogy állandó és nem zuhanhat (vele)
A vértől immár újraforognak a zajok a csontig hatolnak
szét szaggatják az időt a teret, eltiporják a bálványokat isteneket
Miközben Kristóf nyomja:
kis szőrös test zuhan a semmibe Higgy nekem eléggé súlykolom az isteneket
elmúlás hajnala tarts vele nélküled dalolni nem mehetek
még reménykedik az akarat, dalolj, dalolni akarok..
hogy állandó és nem zuhanhat (vele)
Várj, fáradj! Én fáradtnak érezlek.
Dalolja az angyalok kara hogy ránk köszöntött az elmúlás hajanala….
miközben Kristóf nyomja:
kis szőrös test zuhan a semmibe Éneklek én értelek én
elmúlás hajnala tarts vele meghalok holnap
még reménykedik az akarat, Beléd szárad
hogy állandó és nem zuhanhat (vele) álom kép
Nem neked szánta. |
