KOLONC:
Megrokkantam a világ velem forog .
A bennem lógó koloncra gondolok
Elrejti formáját egy mocskos kötés.
Százba vágnám magam pörgés….
Megteremtettem-Magamra aggattam
Bennem lóg – Nyomja a talpam.
Fölöslegesként-simára koptattam
oly sok volt-színesre vakartam
Szemrebbenve megfogyatkozni látszom
Ezen szar formájára simulok
Hol vagy? Milyen eleven! Borzalom lakatot
eltolok.
Érzelem – elhagyott
Hirtelen – felragyog
Olybá tűnt életem
Szívemen viselem mérgemet
Kérdés nincs csak válasz van,
csavarok közt az anyagban.
Karmolás fejrázás
olyan lég elvonás
Önkényes de elgyengül
osztódik fiút szül
fölösleg beléharapott
remek bók így még nem lakott
Élsz e még? Kérdezem
Hidd el létezem
Rögtön harap rögtön fáj
vörös lélek börtön zár
Földtelenné így teszel
magad köré vonsz két kézzel
Mit kívánsz? Megkapod!
Öröklét! Várhatod!
Fonnyadtan ami volt eltaposni!
Tudtam hogy nem, nem hiába vertem
Nem ment meg. Elszabadul.
Kirágja magát elvadul |
