Kép
Előjött emlék fék,
Nem hittem hogy emlékszem még!
Rám néztél az arcod száraz,
Üres a szemed a kínzásom fáraszt,
Nem kísértesz többet, gerincemet törted,
Virágszirom hullik érted
Végre
Vérben forogva hagytál és elmentél
Nem gondolsz arra amit tettél
Nem remeg emiatt a lábad.
Véremmel töltötted tele a kádat.
Fáj, nagyon fáj, hogy akkor kibasztál velem
Fáj nagyon fáj, hogy nem nézhettem a szemedbe végtelen!
Tenyész hold fénye ragyogott a kincsem
Nézte hogy emészt a tűzed fel mindent
Fekete korom, ez mind amit hagytál
Benned vana lényeg amit másnak adtál
De topánod nyoma az arcomon
Vigasztal ringat és mesél:
Vigasztal hogy ne legyek hontalan
Ez reménytelen és hasztalan
Fáj, nagyon fáj, hogy akkor kibasztál velem
Fáj nagyon fáj, hogy nem nézhettem a szemedbe végtelen!
Tenyész hold fénye ragyogott a kincsem
Nézte hogy emészt a tűzed fel mindent
Fekete korom, ez mind amit hagytál
Benned vana lényeg amit másnak adtál
De topánod nyoma az arcomon
Vigasztal ringat és mesél:
Vigasztal hogy ne legyek hontalan
Ez reménytelen és hasztalan |
