Lelketlen emberek közt élek,
Ebben a rohadt világban
Szépnek nem mondható évek
Amik eddig mögöttem állnak!
Én nem nem ezt akartam nem erre vágytam
Mikor idekerültem rossz utat jártam
De most már kinyílt a szemem
És szégyellem hogy emberré váltam!
Fogalmad sincs arról hogy mi folyik itt,
Hová lett a bizalom és a hit,
Mi történt az emberekkel,
És a lelki értékekkel!
Mindenki robotol, teszi a dolgát
Gyerünk te is csak hozzad a formád
Ész nélkül semmivé leszel
Nem számít már hogy mit teszel
Refrén:
Téves eszmék rabja lettél
Nem érted, hogy hol tévedtél
Te döntsd el, hogy ittléted mennyit ér,
Hisz a te tested is csak csont és vér!
Hihetsz bármit amit csak akarsz,
De egyszer úgyis sírásra fakadsz,
Ha észreveszed hogy mivé lettél,
Már késő lesz mikor rájössz, vétkeztél!
Gyorsan szállnak az évek,
Nézd meg az emberiség mivé lett
Saját hibáikból sem tanulnak
Lassan mindent elpazarolnak!
De tévedsz, te sem vagy kivétel
Nem vagy jobb mint a többi de egyszer,
Talán te is kinyitod a szemed,
Akkor veled leszek és a világ ellened!
Bűnt áraszt magából a végtelen
Szándékossá vált a véletlen
Szánalmat érzek és semmi mást
Nem érdemes várnod a folytatást
Talán a pokol majd tetszik neked,
Ott talán megleled a helyed
Mikor végleg elpusztul a világ
Lehet hogy találkozunk odaát!
Refrén:
Téves eszmék rabja lettél
Nem érted, hogy hol tévedtél
Te döntsd el, hogy ittléted mennyit ér,
Hisz a te tested is csak csont és vér!
Hihetsz bármit amit csak akarsz,
De egyszer úgyis sírásra fakadsz,
Ha észreveszed hogy mivé lettél,
Már késő lesz mikor rájössz, vétkeztél!
Refrén:
Téves eszmék rabja lettél
Nem érted, hogy hol tévedtél
Te döntsd el, hogy ittléted mennyit ér,
Hisz a te tested is csak csont és vér!
Hihetsz bármit amit csak akarsz,
De egyszer úgyis sírásra fakadsz,
Ha észreveszed hogy mivé lettél,
Már késő lesz mikor rájössz, vétkeztél! |
