1 Az utolsó nyár elmúlt már.
Míg a képzelet száll a halál lesben áll!
2 Remeg a kés, keserű méz!
A hideg éjjelen mond meg mennyit érsz.
3 Szemed az ég, szavad a vég.
Ha az ajtón belépsz az élet véget ér.
Elő refr.: 2x
Azt hitted, hogy majd segít rajtad, de csak feléd fordulva állt.
Tudom nem harcolni akartál, Ő csak tárt karokkal várt.
Refr.:
Amíg benned ég ez a tűz forróság,
Nincs az életben boldogság!
De ki lehet ő és mit akar tőled?
Patakokban hullik a könnyed.
Keresed a választ minden irányba,
De sok van belőle a világban.
Zavarba jössz, nem tudsz mit tenni,
Jobb lenne most a pokolba menni!
4 Az utolsó nyár nem jön el már.
Te várod még, hogy a halállal szembe szállj!
5 Minden egy álom ezen a nyáron!
A lényem mögött a sötétségben várom,
6 Hogy eljön a tél, a hideg szél.
Az akaratomtól minden véget ér! |
