Egy napon, mikor Micimackónak semmi pénze nem maradt,
Eszébe jutott, hogy lejmolni kéne…Malacka lett az áldozat.
Elment tehát Malackához, hogy készítsenek egy pipát,
De Malackánál pipa helyett, csak rakétát talált.
Így hát elszívták és szétgurultak, mint egy zsák üveggolyó,
A kenderszagtól bűzlött a szoba, sőt az egész vityilló.
Hogy lejöjjenek az anyagról, megírták-e verset,
Széthúzgálták a csíkokat, s a refrénből így ez lett:
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.
Ismert erdei körökben az, az általános nézet,
Hogy bemindenezve Micimackó is utálja a mézet.
És ez nem csak afféle szerény vélemény,
Hiszen Malacka is állítja, hogy: Tény, tény, tény!
Így hát maradtak odahaza, mert semmi dolguk nem akadt,
Az asztalon a versikére néhány grammnyi por ragadt,
Hogy felébredjenek kávét főzött a rózsaszínű kismalac,
Az visszadobta mind a kettőt, így a refrén az maradt, hogy:
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik.
Micimackó a kliensem és gyakran elbeszélgetünk,
Azokról a drogokról, mit mind a ketten ismerünk,
Megtaláltuk a verset is, a rendelőmben a falon.
Dr. Malac vagyok, s ha ráérek, mindig ezt dúdolgatom, hogy:
Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó,
Minél inkább hull a hó, annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik,
Hull a hó és hózik, Micimackó fázik. |
