Soha-soha még, ha jól emlékszem Én,
Sosem játszottam még gitáron,
Mégis megírtam egy dalt, mely jobban felkavart,
Mint egy üveg pitralon.
Az élet ment tovább és néhány jó barát
Az együttesből segített.
Most hallható a dal, mely mindenkit zavar
De talán te is megérted,
Mert most nincs itt velem, nincs itt velünk igen
A dal most mégis neki szól.
Nincs itt velem, emeld fel a kezed
Lóbáld meg és figyelj jól:
Szóljon hangosan a „Z”-nek, ugrálj velem kérlek,
úgy ahogyan én.
Szóljon hangosan a „Z”-nek, ameddig csak „Z”-nek
Énekelek én!
Szóljon hangosan a „Z”-nek, üvöltsd velem kérlek,
úgy ahogyan én.
Szóljon hangosan a „Z”-nek, ameddig csak „Z”-nek
Énekelek én!
Te sem tudhatod, mi vár még reád
Meglelheted a „Z”-det.
Ha meghallod e dalt és újból felkavar,
Az érveim is megérted.
Mert most nincs itt velem, nincs itt velünk igen,
A dal most mégis neki szól.
Nincs itt velem, emeld fel a kezed
Lóbáld meg és figyelj jól:
Szóljon hangosan a „Z”-nek, ugrálj velem kérlek,
úgy ahogyan én.
Szóljon hangosan a „Z”-nek, ameddig csak „Z”-nek
Énekelek én!
Szóljon hangosan a „Z”-nek, üvöltsd velem kérlek,
Úgy ahogyan én.
Szóljon hangosan a „Z”-nek, ameddig csak „Z”-nek
Énekelek én!
EMELÉS
Amíg csak „Z”-nek énekelek én.
Szóljon hangosan a „Z”-nek tombolj velem kérlek,
Úgy ahogyan én.
Szóljon hangosan a „Z”-nek, ameddig csak „Z”-nek
Énekelek én!
Amíg csak „Z”-nek énekelek én
Amíg csak „Z”-nek énekelek én |
