15 év az élet
Tizenöt év az élet, gyönyörű gyermekkor
Csak ülök és kínzom magam, vajon miért nem voltam ott akkor
Könny fut végig arcomon, mikor arra gondolok
A saját kis öcsém temetés, majd én is sírhatok
Annyiszor veszekedtünk, pedig tudtam nagyon jól
Hogyha elveszítem, kifordulok magamból
Nem ártott soha senkinek, mindenki imádta
Mégis neki kellett elmenni e másik világba
Emlékszünk rád mindig, család és barátok
Az élet hosszú ösvényén társra nem találok
Te voltál, aki mindig mosolyt csaltál arcomra
Remélem még újra látlak éjjel álmomba
by Szücsi |
