Ózdi acél
Több tonna fém, gördül felém,
Az ózdi acélművek legmélyén.
Száll most a dal, hatalmas zaj,
Messze hangzik az a nagy moraj.
Sok ezer kéz, munkájuk nehéz,
A pihenés édes, mint a méz.
Minden erő-, és embertesztelő,
A kohó hője csontig égető, perzselő.
Refr.
Véget ért, bezárt a gyár,
Árnyéka sem maradt már.
Rozsda rágja az ócska gerendát,
Elhalt a fénye éveken át.
Elmúlt emlékek, amiről beszélek,
Nem szalad a vas, nincsen már ének.
Már a síp se szól, gőz sem lohol,
Az öntőműben síri csend honol.
Refr.
Véget ért, bezárt a gyár,
Árnyéka sem maradt már.
Rozsda rágja az ócska gerendát,
Elhalt a fénye éveken át.
szóló
Refr.
2x Véget ért, bezárt a gyár,
Árnyéka sem maradt már.
Rozsda rágja az ócska gerendát,
Elhalt a fénye éveken át. |
