Én édes istenem, egek-földek Ura,
Ki mindent igazgat, kit meg nem bántottam soha,
Szított háborúságot, haragot a földön,
Hogy ember az embernek életére törjön.
Arany Nap, ezüst Hold és gyémánt csillagok,
Bársonyos éjszakák, harmatos hajnalok,
Égen s földön levő minden állatok,
Zöld mezők, hűs vizek, most mindent itt hagyok.
Én Bezsán Péter, Bezsán Antal fia,
Bé voltam sorozva katonagúnyába.
De nem végezhettem el szolgálatom végét,
Zajos háborúba nekem a halál hozott békét.
Este, van este van,
megy a nap lefelé,
ballagnak a regruták
ballagnak a regruták,
a kaszárnya felé.
Bemegy a szobába,
leül a vaságyra,
hullajtja a könnyeit,
hullajtja a könnyeit,
a komisz ruhára.
Istenem, istenem
mi lesz majd énvelem
fegyver van a vállamon
bajnét az oldalamon
sirathatsz galambom
anyám, édesanyám
felnevelő dajkám
engemet te megszültél
szelíd szóval neveltél
mégis bakának küldtél
hol ágyúk dörögnek,
srapnelek röpülnek,
ha egy akna felrobban,
tíz bakának vége van
vére földre loccsan
Katonatestvérim, közlegény barátim,
Életre-halálra kenyeres pajtásim
Segéljen az Isten, hogy szolgálhassatok,
S az utolsó órátok legyen boldogságotok.
Drága Bajtársaim, szavamat halljátok,
Nem a vérontásba leszen majd a boldogságtok.
Feldúlt otthonokból sírás száll az égbe,
A háborúból elég, legyen már vége!
Jó Bezsán Antal, kedves édesapám,
S az ő hites társa, az én édesanyám!
Isten fizesse meg felnövelésüket,
Hogy emberré nevelték az ő gyermeküket.
Apám s édesanyám, minden rokonaim,
Minden esmerősöm, mind jóakaróim,
Kikkel az Életben töltöttem pár napot,
Mindtől elbúcsúzom, mindenkit itt hagyok.
Magyar fiúk, kezdődik a háború,
Magyar fiúk, kezdődik a háború,
De ti azért ne legyetek szomorúk,
De ti azért ne legyetek szomorúk.
Fel van húzva a magyarnak zászlója,
Fel van húzva a magyarnak zászlója,
De sok legényt elsirattak alatta,
De sok legényt elsirattak alatta. |
