Életembe’ sose féltem, hogy majd egyszer el kell mennem,
Életembe’ sokat vártam, míg igaz szeretőt találtam.
Most, hogy végre megtaláltam, szerelmemre rátaláltam,
Napról napra jobban félek, hogy már nem sokáig élek.
Jaj, Istenem, m’ért vertél meg?
Jaj, Istenem, vigasztalj meg!
Elvitted a szeretőmet,
Összetörted szép szívemet.
Én Istenem, hagyj még élnem, hagyd még a rózsám szeretnem!
Ne kelljen még most meghalnom, szeretőmet gyászban hagynom!
Hadd nézzem még szép mosolyát, hadd simítsam aranyhaját,
Mindent, mi a szívemben van, engedd, hogy még néki adjam!
Nem akarok még elmenni, de akarok véle lenni,
Véle lenni, őt ölelni, szép szemében sütkérezni,
Csengő énekét hallgatni, őt a hideg széltől óvni,
Én istenem, hagyj még élnem, nem akarok menni, még nem!
Jaj, Istenem, m’ért vertél meg?
Jaj, Istenem, vigasztalj meg!
Elvitted a szeretőmet,
Összetörted szép szívemet.
Jaj, Istenem, m’ért vertél meg?
Jaj, Istenem, vigasztalj meg!
Hozd vissza ja szeretőmet,
Vagy vigyél utána ingemet!
Istenem, rám nem hallgattál, jaj, Istenem, de megcsaltál,
Ki ránk fájdalmat, s gyászt hozott, mindörökké légy átkozott! |
