Elittam mindenem,
kívántam a nyomort,
Megemésztett az éjszaka,
Döntötte belém az alkoholt.
Nem volt bennem gátlás,
Mi félsszé símítja vágyam,
Ha szeretkezni támadt kedvem,
Kapualj volt az ágyam.
Kukákból ettem meg,
Amit más meghagyott,
Így az illúzió meg volt,
Hogy szabad vagyok.
Az is voltam talán,
Nem láncolhatott le semmi,
Nekem a halál oly tapintható,
Amennyire te életben akarsz maradni.
Refr.:
Mocskos éjszakai árnyak
Átfonják a képzeletemet,
Ők sustorogják fülembe az álmot,
Ha émelygő gyomorral aludni térek. |
