Van egy bolygó mely csak félig él,
Mert ki lakja nem tudja mit ér.
Felszínét rég nem maga formálja,
Természetét az ember hajtja igába.
Hervad a tiszta élet adta jó,
Minden mi nem volt pénzért kapható.
Megtört a nappal és szennyezett az éj,
A föld kifújja utolsó leheletét.
Nézz az égre, lásd milyen szép!
Nappal a felhők, éjjel csillagfény.
Dombok és mezők, érintetlen tájak
Mind az elmúlásra várnak.
Nézz a földre és lásd meg a jót,
Mit önzetlenül nekünk adott:
A hajnali harmat tündöklését,
Visszatükrözve a nap fényét.
Légtérbe jutott mérgező kavalkád
Baljósan viseli színes palástját.
Mikor a hold ezüst udvarán
Áthaladó felhőkkel táncot jár.
Rózsaszín lombú cseresznyefák
Virágköntösük végső gyászdalát
Sodorja míg ér a hűvös szél,
Tetteink terhe révbe ér. |
