Lényeg után kutat a tudatba mosott képek
nyomán - most megbomlott a harmónia.
Tökéletes - tökéletes - az amnézia fedi a múltat,
válaszok kérdések nélkül, a tükörarcúak
sosem hazudnak, sosem hazudnak,
csak önmaguknak.
Valós vagy, vagy csak képzelet?
Itt volt, vagy sosem létezett?
Mint fehéregér a labirintusban, nem találom,
mégis várom a percekké deformált éveket,
hogy a tudatalattimba eltemetett másik én
romjain újat építhessek a régi helyett,
új lényeget.
Nehezen ébredek, túl nehezen,
ez a hely nekem idegen,
nehezen ébredek, túl késő lehet
megvárni a jelet. |
