Eljött az a pillanat, amikor véget ért egy nagy kaland.
És eljött az a pillanat, amikor már nem kérem már, hogy itt maradj.
Vannak még álmok és vannak még titkok,
De nem mondom el, hiába kérsz.
Mert az, amit érzek és ahogyan élek,
Azt tudnod kell, hogy csak az enyém.
Rám vár ez az éjszaka, tudom ma már nem jutok haza.
Rám vár ez az éjszaka, nem sietek, hajt a vér szava.
Kábultan nézem azt, hogy mit néztek,
És azt se tudom most, hol vagyok én.
De tudom, a végzetem éppen most nézeget,
Neki ma én leszek a főnyeremény. |
