Kávé az asztalon, forró? Hát nem nagyon,
Sőt olyan hideg mint a jég, hisz rég kihűlt már.
Álmatlan éjszakák, mikor a gondolat messze járt,
De a végén úgyis rám talál, bújhatnék bárhová.
Nem tudom, mit tegyek, de olyan jó az álmodozás.
Engem vár a végtelen, maradjak vagy menjek tovább?
Nem vagyok kész, legyen ennyi most elég,
Veled akarom én is, valahogy még is,
Félek egy kicsit még. Nem mondtam el,
Hiába bármit kérdezel, talán ma a fel leomlik,
Mert a vágyam ordít és a szívem jól felel.
Nincsenek válaszok, csak kérdések várnak ott,
Ahol eddig minden egyszerű és tiszta volt.
Kételyek dallamát játssza egy szál gitár,
Ha még hallod érted is talán, vajon merre jársz? |
