Ébred már a város, ébred már a fény
Feszül már a vágyam és a szenvedély
Ne hagyd, hogy eljöjjön újra az éj
Ne hagyd, hogy kialudjon a tűz, ami bennem ég
Tudom félsz, hogy nem lesz majd szép
Az emlék, ami majd benned él
De hidd el, Én vigyázok Rád
Na elég a szóból, kezdjük el már
Elindult a kéz és közben megállt az ész
Titkos vágyak teljesültek, hát ennyi az egész
Ki kezdte, és ki folytatta, nem számít már
Ezentúl együtt töltünk minden éjszakát
Refr.:
Az első, a legtöbbször fáj
De a második az már mennyország
A harmadikra megszoktad rég
S a negyediket pedig követelnéd
Ugye, hogy milyen jó volt, hát ezért reszkettél
Látom öt perc múlva a tested újra kész
Na ugye, hogy nem nagydolog, csak mindenki fél
Pedig ha tudná milyen, korábban kezdené |
