Amikor szép volt még a világ. Amikor még égig értek a fák.
Akkor még jól volt minden, na annak párja nincsen.
Nem volt semmi gondom, rúgtam a bőrt kint a grundon.
Aztán teltek-múltak az évek, már egyre kevesebbet reméltem.
Elmerengtem a régmúlton, támaszkodtam a bárpulton.
Na és persze közben ittam, olykor-olykor jól berúgtam.
Tükröm-tükröm, mondd meg nékem! Hova lettem nem értem?
Tükröm-tükröm, mondd meg bátran! Mi a baj a nagyvilágban?
De jó erősen megragadtam a tarkóm,
Mint Münchausen, kirántottam magam a sárból.
Manapság vidáman élek, de a kérdésre még jól emlékszem.
Persze ne kérdezem gyakran, csak néha-néha és nagyon halkan. |
