Még érzem a kínt,
Mely bűnödből fogant.
Egykoron, olyan könnyedén hittük el,
Hogy a tisztaság megőrízhető örökké.
Kitartunk az út mellett, mely sajátunk!
És megmarad a bűntelenség a halálig!
Elhalványult!
Minden mi szép volt,
Tán meg sem történt!
Nem hagytál mást,
Csak kínt és szenvedést!
Magány és gyötrelem
Tudom, volt idő mikor a tisztaság még többet ért,
És megvetettük, ki eldobja azt az önzésért.
Törékeny ácsolat csupán a jó erkölcs!
Elég egy pillanat, hogy megingjon, mi összeköt!
Elhalványult!
Minden mi szép volt,
Tán meg sem történt!
Nem hagytál mást,
Csak kínt és szenvedést!
Eljött hát a kor,
Hol nem maradt egyén,
Ki ne viselhetné
A bűnösök jelét!
Fösvénység!
Kevélység, bujaság!
Irigység!
Harag és torkosság, restség!
Hűtlenség!
Jól emlékszem, hogy szerelmünk zálogát
Úgy hordtad még, hogy szemedben kihúnyt a láng.
Fájdalom tépi lelkemet, mióta
Egy éjjelen az önzés oltárán feláldoztál!
Elhalványult!
Minden mi szép volt,
Tán meg sem történt!
Nem hagytál mást,
Csak kínt és szenvedést! |
