Egy ócska magnó körül
Ütött-kopott székek
Fantasztikus zenék
Sztorik, beszélgetések
Szép volt, elmúlt, vége
A társaságunk szétment
A régi őrült napok
Sajnos a ködbe vesztek
Egy legiót megjárt srác volt
A bulik legjobb arca
A legőszintébb barát
A világ csavargója
Adott, hogyha volt mit
És senkitol sem kért
Higgadt, bölcs mosollyal
Csendesen mesélt
Ahogy utat tör a tenger a sziklákon át
Ahogy elhordja a port a szél
Éppúgy görgetjük a sorsunk, egyre tovább
Közhely tudom, de az ember amig él, remél...
Nem hallottam róla
Nem lattam már régen
Hogy nem változott semmit
Szivemből remélem
Ha összefutnánk egyeszer
Fehér asztal mellett
Felideznénk együtt
A sok szépülő emléket
Ahogy utat tör a tenger a sziklákon át
Ahogy elhordja a port a szél
Éppúgy görgetjük a sorsunk, egyre tovább
Közhely tudom, de az ember amig él, remél... |
