Egy üvöltés kövül az arcodra
Fájdalmasak a percek
Oldalba rúgnak, kínoznak
Aláznak, agyon vernek
Vérbe fagyott rózsák
Most lángra kapnak
Én pedig a pokol tüzének
Martaléka leszek
És ha egyszer
Szeretet adnak
Feldámdott, egy roncs leszek
Emberek közt én is
Ûzott vad vagyok
Mindent lerombolok
Semmit se hagyok
Egyszer így jársz te is baszd meg
Elfáradsz és feladod végleg
Mert az élet szagától vérzik az orrod
Rúgdossák a fejed és a gyomrod
Emberek közt én is
Ûzott vad vagyok
Mindent lerombolok
Semmit se hagyok |
