Amikor először a szemébe néztél,
Tudtad ő a végzeted angyala.
Ha hangját hallod a szíved éget,
elfelejted minden gondodat.
Mert kell egy szó, kell egy kép,
Ami bálványként előtted él.
Ha mélybe zuhannál, megragad
És ő lesz majd a fény.
Vigyél el magaddal!
Átadom én a testem a lelkem.
Vigyél fel magaddal!
Nélküled meghalok minden percben.
Azaz arc, az a száj,
Az a kéj az a báj a pillanat megáll.
itt maradnék öröké veled,
Mert csókod édes drog talán.
Mert üres a ház, és üres a szív,
Hideg az ágy, mert nem vagy itt.
Szebb hajnalon, felébreszt a szó
S dalom magához hív. |
