Újra útnak indulnál.
Nincs, ami gátol, szabd vagy madár!
Repülj úgy, ahogy Ikarosz szállt az égnek!
Félj a naptól, élj a sötétségnek!
Állsz és nézed a fényeket.
Nem várod, de a nappal közeleg.
Mondd meg, én merre szálljak!
Mit tegyek, ha nem véd szárnyad!
Döntsd el, hogy mennyit érek!
Neked én.
Akarod, én elkísérlek.
Talán örökké!
Mondod, hogy szebb a világ fent.
De direkt élünk a sötétben.
Ez ápol, eltakar minket.
Hisz odafent mindenki szent.
Csukott szemmel járok a földön.
Odafent az ég a börtönöm.
Istenek célpontja az égen.
Üdvözöllek a sötétben! |
