Visszatérek oda,
Ahonnan jöttem régen.
Újra kezdek mindent,
Amit itt hagyni féltem.
Visszatérek oda,
Ahol indult minden.
Fejemben szép emlékek,
A mesék véget értek.
Most új álmok küszöbén táncolok,
Új élet, gyönyörű dallamok.
Várom, mit hoz a nap és mit hoz az éj.
Rossz tudni, hogy mindez semmit sem ér.
Ha egy régi nyitott ajtó
Újra előttem áll.
Belépni félek rajta,
Mert nem tudom, mi vár.
Félek a jövőmtől,
De félek a tegnaptól.
Elhagyott lelkektől
És az itt hagyott szavaktól.
A múltamat átírni nem tudom.
A lábam visz veszélyes utakon.
Nem várok senkitől semmit se.
Nem várom, hogy érjen a szerencse.
Még ugyan az vagyok, aki voltam.
Nem hiszek se élőnek, se holtnak.
És, ha körbenézek és látom az arcokat,
Barát vagy ellenség, mindegy, hogy ki fogad.
Engem nem érdekelnek a múltam képei.
De ha bele akarsz szólni, a sorsom engedi.
De nem vagyok gép, egyre csak lázadok.
Lehet, hogy én már sohase változok.
Én megtaláltam a boldogság kapuját!
Én megtaláltam az élet bejáratát!
Én megtaláltam az örök élet titkát!
Én itt maradok talán!
Minden kezdet nehéz,
De ha happy end a vége.
Újra útra kelnék,
Hogy megpihenjek végleg.
Az élettől elszállni nem fogok.
Hisz szárnyam nincs, repülni nem tudok.
Tudom milyen a pokol és milyen a menny.
Ahol én jártam, nem járt senki se. |
