Látnom kell a rosszat, hogy érezzem a jót.
Ködbe burkolt arccal a bõröm alá szúrt,
a bûnös harccal lelkem újra felgyúlt.
Egyszerre szép, egyszerre csúf.
Húsodnak torz köntösében álom erejével látva
félelmetes ismerõs a létért küzdõ árva.
Hangjavesztett hangszalag semmi újat nem várva
csak üres test marad ha tulajdonába szállna.tulajdonába.
Bejön a hang, mely megerõsít éltet,
orkánná válok a szennyet fújó szélben.
Valóságra hangol, marad a vízió,
elmémben harsog, hogy miért élni jó, oly jó.
Egyszerre szép, egyszerre csúf.
Betonvadon szívtelen formái
ölik ki belõlünk az embert.
Szellemszerû névtelen arcok,
tartósított hüllõ jelleg.
Atomvilág dicsõ pálmái
kontúrozzák csontra a testem,
mindennapi névtelen harcok
nyomorba taszítják a lelkem.
Húsodnak torz köntösében álom erejével látva
félelmetes ismerõs a létért küzdõ árva.
Hangjavesztett hangszalag semmi újat nem várva
csak üres test marad ha tulajdonába szállna.tulajdonába.
A szükségóra cseng - fertõéhes sejt.
A neon lakkfény réteg minden sebhelyet befed.
Egy hibernált test ha zihálni kezd
halott ujjak beszélik a pontba szedett braille-t.
Reccsenés a száraz ágak között,
artériádban veszedelmes méregözön.
Tökéletes jövõben mindig ott a múlt,
az összes álmod mind a vízbe fúlt. megfúlt. |
