Az Eclipse of the Sun zenekar idén tiszteletét tette a már 10 éves múlttal rendelkező Éter Fesztiválon, mely rutinosan igyekszik a hazai tehetségeket kimagasló lehetőségekhez juttatni. A második helyezést bezsebelő Eclipse-ék május óta már megjárták a VOLT Fesztivál, a Rock Beach és Balatonszemes színpadjait. Az Éter fesztiválon tapasztaltakról és további terveikről kérdeztem Szőllősi Danit (ének) és Fekete Zolit (gitár).

Saci: Második helyezést értetek el az idei Éter Fesztiválon. Hogyan jutott eszetekbe megjelenni egy tehetségkutatón és hogyan fogadtátok a hírt a győzelemről?


Zoli: Igazából mindig is távol álltak tőlünk a tehetségkutatók, lévén, hogy sok negatív tapasztalatunk volt ezek kapcsán, legfőképpen a közönségszavazatos tehetségkutatók kapcsán, ahol valljuk meg őszintén, hogy az adott helyi banda elhozza a temérdek haverját, ami adott esetben el is dönti a végeredményt. Mivel kiderült, hogy az Éter Feszten igen komoly szakmai zsűri lesz, úgy gondoltuk, teszünk egy próbát, és ha mást nem, bulizunk egy jót Egerben :). A Zsűri véleménye nagyon jól esett, szinte leesett az állunk, hogy milyen pozitív kritikát kaptunk, azonban ekkor még nem sejtettünk semmit. A szombaton fellépő tehetségek (mivel sajnos csak szombaton érkeztünk) jobbnál-jobbak voltak. Hihetetlen volt számomra, hogy az egymást követő, különböző stílusokat képviselő formációk, milyen színes és brutál jó előadásokat adtak. A nap végére már-már az esélytelenek nyugalmával álltunk a színpadra, de azért úgy gondoltuk, valamit azért még mi is tartogatunk a közönségnek. Meg is kapták az apokaliptikus doomot ;), amit a profi fények és hangtechnika, illetve nem utolsó sorban a Hangtechnikus Úr segítségével még erőteljesebben zúdíthattunk a nyakukba.
Az eredményhirdetést a "Legjobb énekes" kategóriával kezdték, amit Dani kapott (aki erősen meg is lepődött ezen), ezt követően mikor megtudtuk, hogy másodikak lettünk, már mi is átéreztük ezt, és nagy boldogsággal suhantunk fel a színpadra.

Saci: Elég összetett a stílusotok, a power és a doom nem mindig puszipajtás egymással. Miként jött az elképzelés, hogy ebbe a nagy fába vágjátok a fejszéteket. Milyen zenekarok vannak rátok hatással?
Zoli: Alapvetően az elképzelésünk egy lassabb tempójú súlyos zene létrehozása, amit vegyítünk némi keleti elemmel. A stílusunk összetettsége az együttes tagok különböző zenei ízlésvilágából ered. Szinte mindenki mást szeret a leginkább, persze vannak közös kedvencek. Legfőbb hatások: Septic Flesh, Solitude Aeturnus, Iced Earth, Nevermore, stb.

Dani: Én magam, amikor hangszerelem a dalokat, elsősorban arra törekszem, hogy elérjem azt a szintű szenvedélyt és monumentalitást, ami azokat a bandákat is jellemzi, amiket én is világéletemben hallgattam. Az olyan zenekarok, mint a Nevergreen, a Blind guardian, a The 11th hour vagy épp az Iced earth, a Virgin black, a brazil Imago mortis bár nagyon különböző stílusokat képviselnek, de mégis hasonlóak abban, hogy ha egy dalukat meghallgatom, szinte bármelyiket, akkor úgy érzem, mintha letarolnának. De nem úgy, ahogy egy metalcore vagy death metal zenekar, nem erőszakosan, hanem sokkal inkább érzelmileg, lelkileg. Van bennük valami olyan monumentalitás, amitől a hideg kiráz. Szeretném, ha mi is ilyenek lennénk. A múltkori VOLT Fesztiválos fellépésünk után nagyon jól esett, amikor két fiatalember odajött hozzánk a koncert után, és azt láttam rajtuk, hogy igen, ez a koncert meg ez a zene most tényleg egy hihetetlen és maradandó élmény volt számukra. Hogy letaroltuk őket, lelkileg.

Saci: Hogyan tudtok ebben a stílusban érvényesülni? Külföldön jobban harapnak az ilyenre...
Zoli: Kicsit nehézkes, főleg a közös koncertek más együttesekkel, hisz nem sok hasonló zenét játszó banda van kicsiny hazánkban. Külföld valóban befogadóbb, de összességében az egész metállal szemben. Részben emiatt angol nyelvűek a dalaink is. Próbálunk is nyitni külföld felé, de erről később számolnánk be ;).

Saci: Milyen szájízzel távoztatok az Éter Fesztiválról? Voltak hasznos tapasztalatok?
Zoli: Az Éter Fesztivál egy remek lehetőség feltörekvő együtteseknek megmutatni mit tudnak. Színvonalas előadások, hatalmas bulik, remek emberek és kiváló zsűri! Rengeteg pozitív érzéssel távoztunk, illetve sok hasznos jó tanácsot, kritikát kaptunk, amikre azóta is próbálunk minél inkább odafigyelni.

Dani: Amikor szóltam a többieknek, hogy adott ez a lehetőség, van normális zsűri, nem is drága a nevezés, jók a nyeremények, egyből igent mondott mindenki. Leginkább elvből nem megyünk tehetségkutatókra, mivel nekem már az előző bandáim kapcsán elég sok rossz tapasztalatom volt ebben az ügyben, és az igazat megvallva most is azt mondtam mindenkinek, hogy ne is számítsanak rá, hogy bármit is elérünk, mert a zenénk nem igazán mainstream. A lényeg, hogy elmegyünk együtt egy gyönyörű városba, kirándulunk egyet meg megnézünk egy csomó jó koncertet, és nem utolsó sorban fellépünk egy profi helyen. Ezzel a hozzáállással tényleg nagyon jól is éreztük magunkat, és a hangulatunkat tekintve már csak hab – na persze jó nagy mennyiségű hab – volt a tortán a helyezés.

Saci: A zsűriben helyet foglalt közismert zenészek közül kinek a véleményére adtatok leginkább?
Zoli: Mint azt korábban is mondtam a zsűri véleménye nagyon pozitív és konstruktív volt. Igazából minden zsűritag véleménye hasznos és fontos számunkra. Azt hiszem stílusunkhoz Nagy Gábor állt a legközelebb, mint a Wisdom frontembere, jó volt hallani a sok jót Tőle, illetve (gitárosként) Hocza "Igor" Róbert véleménye és tippjei is sokat segítettek számomra.

Dani: Igen-igen, szinte csak pozitívumot hallhattunk a zsűritől. Teljesen odavoltak a produkcióért, a végén konkrétan állva tapsoltak meg minket. Azért szó se róla, mivel sosem mentünk még tehetségkutatóra – és nagyon nem is fogunk ezután se –, elképesztően jól esett a véleményük. Mondták, hogy nekünk csak fesztiválokon kéne fellépnünk, hatalmas színpadokon. Na ez egy olyan tanács, amit tényleg nagyon szeretnénk megfogadni. :) Én amúgy nem tudnék senkit sem kiemelni, legfeljebb úgy, mint Zoli, stílus kapcsán. De azt gondolom, nem is kell kiemelnünk senkit, mert ahogy láttuk, mindenki nagyon értette a dolgát, és egyformán értékelte is a produkciónk.

Saci: Hogyan vélekedtek a hazai power metál-ról? Egyesek szerint hadilábon állnak a magyar élvonalban zenélők is. Erre már csak az a megoldás, ha a powert ötvözik valami "oda nem illő" témával?
Zoli: Nem ismerek hazai power bandákat.
Dani: Először is meg kell jegyezni, hogy ezt az irányzatot sokan másképp értelmezik, mint például mi. Van, aki szerint csak a Rhapsody és a Dragonforce, az a bizonyos epikus heavy metal vonal a power. Van, akinek ez a stílus a Nevermore-t vagy az Iced Earth-öt, az amerikai vonalat jelenti. Van, akik szerint pedig a power metal a heavy metalnak csupán egy erőteljesebb változata. És lehet, hogy még ebbe a felsorolásba is bele tudna kötni sok ember. Az biztos, hogy mi nem tartozunk igazán semelyik szcénához sem. Igyekszünk, mint mondtam, olyan zenét alkotni, ami bombasztikus, monumentális. A dalaink tele vannak igazi húzós és gonosz riffekkel, brutális dobtémákkal és technikás basszustémákkal, komplex énektémákkal. Ám a lényeg a hangulaton van.
A kérdésedre válaszként amúgy: nem szeretnék nagyon megbántani senkit, de szerintem a magyar power metal mindenféle ágának nagyon sok zenekara az énekes kérdésnél bukik el. A legtöbbeknek se technikai tudása, se hangterjedelme nincs. Ám ez még nem is lenne akkora gond, hiszen ezeket lehet fejleszteni. Ám sokszor ezek párosulnak a mindenféle kreativitást nélkülöző énektémákkal és a bugyuta magyar szövegekkel. Nem mondom, hogy ez mindenkire igaz, de sajnos nagyok sokakra igen. Mi már annak a harmincas korosztálynak vagyunk a képviselői, akik a nagy Hammerfallos metal visszatéréssel lettek rockerek. Akkor anno, másfél évtizede még a fél kezünk odaadtuk volna egy-egy olyan magyar gitárosért vagy hangszeresért, amilyenekkel ma már tele van az ország. Ám ez a nagy fejlődés az énekesek szintjén valahogy nem valósult meg, és sztem ezért is vannak sokkal jobb zenekaraink a death metalban például. Márpedig profi énekhang nélkül nincs heavy, power vagy doom metal. Na persze mit csodálkozunk, amikor egy csomó olyan vezető metal vagy rock zenekar működik ma is hazánkban, akik már húsz éve minden fesztiválon fellépnek, és semmi hangja nincs a frontembereiknek. Persze hogy minden fiatal, amikor zenekart alapít, azt hiszi, hogy ennyi elég. De nem elég. Nézz meg bárkit, akivel Luca Turilli, Leif Edling vagy Jon Schaffer az elmúlt húsz évben együtt dolgozott. Olyan torkok kellenek egy igazi power metal zenekarba. Szóval szerintem nem ötvözni kell a powert, hanem felnőni hozzá. Úgy gondolom, hogy mi sem mindenféle „hadilábon állás”, vagyis hiányosság miatt keverjük a két stílust, hanem mert ezt a két stílust szeretjük leginkább.

Saci: Mit gondoltok, a hazai tehetségkutatók hitelességéről?
Dani: Na ez egy kényes téma. Mint már mondtuk, nem nagyon szeretjük őket. Ennek a dolognak is sok változata van ma hazánkban. Először is: az nem tehetségkutató, ahol a közönségszavazat dönt. Pláne, ha ezt a Facebookon lájkok formájában lehet megtenni. Az nem tehetségkutatás, hanem ingyenes promóció az adott szervezőnek. Ezt legfeljebb szánalmas dolognak tudnám nevezni. Ahhoz, hogy tehetségkutatásról lehessen beszélni, kellenek szempontok és komoly zsűri. Tudod mit? Inkább nem is nagyon mennék bele. Helyette elmesélem néhány tapasztalatom. Voltam olyan fesztiválon – nem nevezném nevén, mert azóta az egyik legnagyobb magyar rock fesztivállá nőtte ki magát a dolog, és védelmükre legyen mondva, hogy akkor még nagyon az elején voltak mindennek – , hogy a közönség szavazott a nyertesről, úgy, hogy mindenki egy általa hozott cetlire felírta a banda nevét, és azt beledobta egy köcsögbe. Azon a napon, mikor mi felléptünk, a nyertes több mint ezer szavazattal nyert, amit úgy értek el, hogy két gótika barátnőjük egész délelőtt ott állt a köcsög mellett és dobálták bele a papír fecniket. Minket ez csak azért nem érdekelt, mert közvetlenül a koncertünk után odajött hozzánk egy úriember, hogy lemezszerződést szeretne velünk kötni. Aztán voltam olyan versenyen, ahol a zsűri a végére úgy berúgott, hogy akkor, amikor mi utolsó előttiként felléptünk, a négy tagból már csak egy volt képes bent maradni és meghallgatni minket, ő is csak azért, mert eszméletlenül fetrengett egy kanapén. És a mihez tartás végett egy harmadik sztori. Amikor utoljára voltam ilyenen az előző zenekarommal, a Charmadynia-val, szokás szerint nem tudtunk Budapesten vidéki zenekarként annyi havert összeszedni, hogy legyen, aki továbbszavaz minket. Azután eltelt vagy fél év, és felhívott minket a szervező, hogy lépjünk már fel a következő fordulóban, mert az elsőből annyi gyenge banda jutott tovább, hogy ezek közül nem juttathatnak tovább senkit a nemzetközi folytatásba. Azt amúgy nem értettük, hogy mi értelme ennek, mert mikor felmentünk megint, ismét nem volt zsűri, csak közönségszavazás, amin persze megint nem jutottunk tovább. Mindenesetre felmentünk és röhögve zúztunk egyet. Szó szerint. Összefoglalva a dolgot, az a véleményem, hogy ha az ember arra adja a fejét, hogy elmegy egy ilyenre, akkor ne legyenek nagy elvárásai. Elképzelhető, hogy valami jó sül majd ki belőle, de ez közel sem biztos, lehetsz te meg a zenéd akármilyen jó.
Az Éter Fesztivállal kapcsolatban talán az volt amúgy a legnagyobb pozitívum, hogy nem éreztük közben azt, hogy minket itt csak hülyének néznek. A nevezési díjért cserébe kaptunk egy jól felszerelt színpadot, egy csomó profi és amatőr koncertet és egy értelmes zsűrit, akiknek lehetett adni a szavára. Ha nem lettünk volna helyezettek a végén, akkor is azt mondtuk volna, hogy ezért megérte. Eleve nem is számítottunk rá, hogy nyerhetünk, pláne mikor végignéztük a másik kilenc bandát, aki előttünk lépett fel. Hihetetlenül jók voltak. Megmondom őszintén, volt olyan zenekar, akik annyira gyönyörű zenét játszottak, hogy nekem a könnyem kicsordult. És azt hiszem, hogy ők voltak aznap az elsők.

Saci: Ti elég összetett stílusban mozogtok, nem mindennapi témát nyomtok. Mit kell tudni a dalszövegekről?

Zoli: A dalszövegek nagyjából tükrözik a zene összetettségét. Jelenlegi számainkban ugyanúgy megjelenik a keleties fűszerezés, mint a zenénkben, de egyre kevesebb valós mitológiai téma kerül elő, sőt az EP-n már nincsenek is. Egy-egy dal szövege különálló történet, de a felszín alatt valós, a mai emberiséget érintő problémákat hordoznak, mint a szegénység-gazdagság, hatalom, stb. Az új albumról annyit elárulhatok, hogy egy teljes történetet mutat majd be.

Saci: Hogyan akarjátok még fejleszteni a zenekart a későbbiekben?
Zoli: Sok ötleten agyalunk az utóbbi időben, amik elsődlegesen a promóciót érinti. A külföld felé nyitás is egyike ezeknek, illetve ezen belül is épp dolgozunk egy projekten, aminek a részleteit később közölnénk ;). Szeretnénk befejezni az első albumunkat, felvenni, és ősszel megcsináltatni a keverést valamelyik igényesebb magyar metal stúdióban, hogy aztán megkeressünk vele néhány külföldi kiadót, hátha ráharapnak a dologra. Mindenesetre, ha valakit érdekelnek a koncertjeink, a honlapunkon és a facebook oldalunkon folyamatosan megtalálható minden információ.

Saci: Köszönöm az interjút!


https://www.facebook.com/eclipse.all.9
http://www.eclipseofthesun.fw.hu/hirek.html