Éjfény zenekarról nem hallottam még a II. Bandák csatája előtt, ahol második helyezést értek el. Már az első szereplésük nagyon megtetszett és tudtam, hogy nem maradhat annyiban a sikerük. Erről és egyéb érdekes dolgokról beszélgettem Árpival az énekessel, majd a többiek is bekapcsolódtak a beszélgetésbe.

Riana: Sziasztok! Elsőként szeretném, ha bemutatnátok a bandát, aki nem ismerne titeket.

Árpi: Szia, és Sziasztok! Köszönjük szépen a megtisztelő figyelmet, nagyon örülünk az érdeklődésnek! A csapat – a honlapon többé-kevésbé átfogóan bemutatott - előélete elég mozgalmas volt, azt hiszem, a mostani felállás a mérvadó, ami meglehetősen újkeletű. Zoli nemrég csatlakozott hozzánk, kis túlzással azóta él újra a banda. Régi barátságokból nőtte ki magát a mi kis közösségünk, de most, hogy van végre újra dobosunk, tudunk érdemben hangoskodni. Egyébként, ha be kéne mutatnom magunkat, mint zenekar, bajban lennék. Nincs jó promoduma, hallgassátok meg, gyertek el koncertre és majd Ti bemutattok minket!

Riana: Biztos sokan kérdezték már ezt, de miért ez a nevetek?

Árpi: Ez tökéletesen így van, nem mindennapi urbánus legendák születtek már – előre – rólunk a név hallatán, de egy kicsit még örülünk is ennek. Annak idején, mikor elindult ez az egész, olyan nevet szerettünk volna, ami egyből megragad az emberek fejében, kifejező, energikus, erőteljes, de egyben szép is! A zenében is valami hasonlót szeretnénk csinálni, legyen zsigeri, de ugyanakkor szerethető. Megint csak nem az én tisztem, hogy ennek sikerességét taglaljam, remélem, működik! :)

Riana: Egy ilyen bandának én sokkal „keményebb” nevet is el tudnék képzelni.

Árpi: Sokszor megfordult a fejünkben, hogy változtatni kéne, de rendre elvetettük az ötletet. Jól szokott kijönni, hogy mindenki arra számít, hogy aranyhajú tündék fognak mindjárt áriázni, meg nyomják a hárfa-szólót, aztán jön a meglepetés meg az úthenger! :) Jól van ez így! Ha végre elkészül az új lemez, azt angolul is rögzítjük majd, ott biztos, hogy lesz másik név, de az még nem végleges
történet.

Riana: Hogy, hogy eddig nem lehetett rólatok hallani?

Árpi: Ez szomorúbb téma, de sajnos megkerülhetetlen. Az elmúlt tíz évben – most már túlzás nélkül állíthatom – rengeteg komoly lehetőség adódott már a horda előtt, de mindig közbejött valami. Legtöbbször dobos gondok, de volt már keresztbeszervezés, mellébeszélés, bénázás is jócskán. Rengeteg helyen játszottunk már, izmos, komoly fórumokon is, ott mindig jöttek az ígéretek, de csak a padlás lett tele velük, meg a hócipőnk! Olyan szakmai elismeréseket gyűjtöttünk be, amiket magunk is alig hittünk el, de eddig nem sikerült a magunk malmára hajtani a vizet. Nagyon bosszantó, hogy mindig önhibánkon kívül kaptuk az áldást, de most már nem foglalkozunk vele és amióta nem támasztunk világmegváltó elvárásokat a szervezőkkel/koncertekkel/menedzsmentekkel/kreténekkel szemben, sokkal jobban élvezzük is, amit csinálunk. Ez a lényeg!

Riana: Olvastam, hogy már van 3 lemezetek, mesélnétek erről egy picit? Stílus? Milyen nyelven íródott?

Árpi: 2000-ben sikerült az elsőt összehozni, de akkor még nagyon kutyák voltunk! Hamis, pontatlan a lemez, de legalább lelkesen bénáztunk, hehh! Arra jó volt, hogy tanuljunk belőle, másra nem. Az írástudók is mondták, hogy hallják, hogy jók a dalok, de azért még van hova nőni. A másik kettőt egy amatőr stúdióban illetve otthon vettük fel, ezek csak azért nem szóltak akkorát, mint kellett volna, mert szó szerint nem szóltak akkorát. Sajnos itt is a pénz beszél, és sajnos nem tudtunk jobbat megfizetni. Minden munkánkra büszkék vagyunk, mert hiteles és őszinte kivétel nélkül az összes, de természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy ha az élvezeti faktor nincs rendben, akkor hiába van benne szívünk-lelkünk. A Darkzone már szólt úgy, hogy elfogadható visszajelzéseket is kapjuk, úgyhogy ezt már szétküldtük, ahova csak érdemes volt (a korábbi hármat nem is terjesztettük), meg is lett az eredménye. Jó kritikák, felkérések, csak azt sajnáltunk, hogy a hat újra felvett dal mellé nem tudtunk még tízet odatenni! :)

Árpi: A stílus már bajosabb, mert nincs. Jól hangzó reklámszöveg lenne, hogy soha nem is akartam, hogy beskatulyázzanak minket, vagy ránk húzzanak valami címkét, de erről szó sem eshet. Egyszerűen ez jön ki belőlünk, ilyen összevisszametalban. A megjelent recenziók összesítése szerint modern-heavy-thrash-progresszív-hardcore-power metalt játszunk! :) A plakátokra azt szoktuk írni, hogy motscharmetal, ami maradt is, mivel senki nem tudja mi ez, mi sem! :D Picit arra büszkék vagyunk, hogy eddig senki nem tudott olyan zenekart mondani, amelyre hajazna a zenénk! Nyilván vannak áthallások, párhuzamok, de összességében nem volt még ilyen. Mindannyian másféle bandákat szeretünk, más hatások érnek minket és ugyan én írom a dalokat, mindenki hozzáteszi a maga elgondolásait. Az eredmény pedig, amit hallotok. Mondjátok meg Ti a stílust! :)

Riana: Kinek az ötlete volt és miért, hogy induljatok a Bandák Csatáján?(Megjegyzem ez nagyon jó
ötlet volt)

Árpi: Nem fogod elhinni, de teljesen véletlenül csöppentünk bele a Bandák Csatájába! Már többször is játszottunk a Crazy Mama-ban, és írtam Güzü-nek, hogy ugyanmán jöhetnénk-e valamikor újra. A válasz az volt, hogy be vannak telve, de a BCS utolsó fordulóját visszamondta egy csapat, lenne-e kedvünk beugrani helyettük? Gondoltuk, miért ne, biztos jó lesz, erre tessék! :)

Riana: Hogy éltétek meg, milyen volt ez a verseny? Versenynek éreztétek egyáltalán?

Áron: Őszintén szólva voltunk már pár tehetségkutatón, ahol eredményesen szerepeltünk, ennek ellenére ezek nem igazán voltak hatással a koncertek szerveződésére sem másra. Úgy voltam vele, ha másnap amúgy is a NagyFaluban koncertezünk, akkor még ez belefér, főleg ha hívnak. Meghívásra még sosem mondtunk nemet. Véleményem szerint mindenki magát adta, mi ezt és így szeretjük, számomra buli volt az egész, jól is éreztem magam, a sok utazás azonban anyagilag kicsit megterhelő volt, de reméljük, hogy ez jó befektetésnek bizonyul majd.

Jósti: Engem végig nagy izgalommal töltött el ez a sorozat. Megtisztelő volt, hogy ilyen zsűri(k) előtt játszhattunk. Az eddigi tehetségkutatók közül, amiken részt vettünk, talán ez mondhatja a legprofibb szervezést magáénak. A bandából mindenki igyekezett a maximumot nyújtani, szerintem mindenki érezte, hogy itt versengésről van szó. Utazás tekintetében egyetértek Áronnal, rendkívül sok kevergéssel járt ennyi fordulón részt venni, ami kicsit lefárasztotta a társaságot.

Zoli: Személy szerint most voltam életemben először tehetségkutatón. Hihetetlen, hogy milyen sok zenész, milyen sok Jó zenész van Magyarországon, úgyhogy a lecke fel volt adva! Sokat készültünk a versenyre, szerencsére ezt az elért eredmény tükrözi is. Külön pozitívum, hogy sok csapattal ismeretséget/barátságot kötöttünk.

Árpi: Óriási élmény volt, nem gondoltuk volna, hogy ennyire jól érezzük majd magunkat és persze, hogy idáig eljutunk! Valóban több tehetségkutatón megfordultunk már, meg is fogadtuk, hogy soha többet, most is magáért a játékért, a fellépésért jöttünk. Valószínűleg ennek a fesztelenségnek is köszönhetjük ezt a megtisztelő helyezést, én személy szerint egy kicsit sem éreztem, hogy versenyzünk. Felszabadultan, mindenfélefajta görcsölés és elvárás nélkül léptem színpadra, a többi zenekar minikoncertjét sem mérlegeltem, a legtöbbet nagyon élveztem. Az eredmény először nem is foglalkoztatott túlságosan, az új ismeretségeknek örültem inkább. Baromi jó bandákkal cimbiztünk össze, a zsűriből mindenki jó fej volt, sokat beszélgettünk. Tényleg óriási megtiszteltetés volt így, ilyen emberek előtt játszani! Engem elég nehéz zavarba hozni, de Kukovecz Gábornak majdnem sikerült, mikor megköszönte, hogy megnézhetett minket! El sem hittem…

Riana: Mi lett az eredménye? Vannak felkérések? Felpörögtek körülöttetek a dogok? Megérte indulni?

Árpi: Teljes mértékben! Molics Zsolt és Hangya is szervezett már nekünk koncertet, Papp Gyula bácsi azonnal kötelezővé tette a paksi házifesztiválukon való fellépésünket, Güzü is szerzett már két bulit, nagyon örülünk ennek a hirtelen jött hullámhegynek! Reméljük, sikerül a továbbiakban is hasonló sűrűséggel koncertezni, ezt bizony nagyon élvezzük! Minden meghívásnak, felkérésnek igyekszünk eleget tenni, szívesen megyünk bárhova!

Riana: Hol láthat titeket a közönség mostanában? Hol vannak lekötve bulik?

Árpi: A honlapon minden koncert fent van, a távolabbiak, amiknek még nem száz százalék a dátuma, nincsenek! Hetente frissítem az oldalt, naprakész információkat kaphattok, de több közösségi portálon is utolértek minket, ha már nagyon nem bírjátok nélkülünk! ;)

Riana: Mit dolgoztok civilben? Nehéz összeegyeztetni a próbákkal és fellépésekkel?

Áron: Egy autóipari multinál a minőségbiztosításon dolgozom, középvezető vagyok, biszbaszokat gyártunk, amitől inkább az úton marad a verda, mint SE! Mindenki mindenfele mindenfélét csinál, így igen, nehéz összeegyeztetni a próbákat, koncerteket, de mindenkiben van annyi tartás, hogy a legfőbb hobbijának fegyelemmel hódoljon, így a hétvégi próbák és koncertek mégis könnyen összejönnek. Persze mindez lemondásokkal jár, de amíg jól érezzük benne magunkat és szórakoztat, addig nem lehet gond. Nemrég költöztem, jelenleg a bandával a pincét alakítjuk át komfortos próbahellyé.

Zoli: Recepciósként dolgozom és mivel a hétvégéim szabadok, könnyen tudok próbára járni.

Józsi: Szoftvertesztelő mérnökként dolgozom egy telekommunikációs cégnél. Az IP alapú telefonhálózatok új fejlesztésein igyekszem megtalálni a hibákat, hogy a jövőben majd minél kevesebb bosszúságot okozzon az embereknek a használata.

Árpi: Én a fiatalokat okítom csupa reálszörnyűségre és persze zenélek. Nem olyan nehéz összehozni a magánéletet a próbákkal, ami nyilván lemondásokkal, idő-, energia-, és pénzbefektetéssel jár, de bőven megéri! Az utazgatás, a pakolás, a hajnali hazaesés, a cigi füst mind-mind negatívum, de mikor fent állunk és dübörög a motschar, akkor már senkit nem érdekel!

Riana: A mai rockzenei helyzetben mit tudtok annak érdekében tenni, hogy minél több ember megismerjen benneteket?

Árpi: A koncertezés a legjobb reklám, de ma már mindenki a neten él, erre is figyelnünk kell! Bármennyire utálom, használjuk a közösségi oldalakat, a levelezőlistákat, és persze az ismerősök láncolatát, amik hol működnek, hol nem. Nem mindig érzem tisztességesnek a különböző „barát- szerző” programok használatát, ezzel még nem éltünk, nem is szeretnék. Remélem, hogy a Bandák Csatája után nem is lesz rá szükség! :)

Riana: Szeretnétek üzenni valamit a rajongóknak?

A banda: Csak azt, hogy szeretjük őket dípinszájd és hogy reméljük, minél előbb, minél több bulin találkozunk
velük!

Riana: Köszönöm az interjút és sok sikert kívánok a továbbiakban!

A banda: Mi köszönjük.