Ismerős dallamok csendültek fel alig pár perccel az érkezés után. Hogy ne lenne ismerős, kinek életébe hosszú évekkel ezelőtt bekúszott ez a muzsika, egyrészt a Kusturica által rendezett filmek révén, s ha a teljes diszkográfiát nem is hallgatta rongyosra, de gyakran pörögtek a lejátszóban, köztük talán legjobb a 2005-ben megjelent koncertfelvétel, melyet Buenos Aires-ben rögzítettek. Még szép, hogy igyekeztünk odaérni, minden mást magunk mögött hagyva, nehogy lemaradjunk bármiről. A tökéletes időzítést a kiváló fővárosi közlekedés pedig igyekezett tökéletesen ellensúlyozni, ahogy az ilyen esetekben történni szokott, de ez sem fogott ki rajtunk, és az első taktusokat már a színpad közelében hallhattuk. Tudtuk jól, itt hatalmas buli lesz, s bár a Budapest Park hatalmas táncterén első ránézésre elveszett a nép, hozzátenném, akkora placc ha megtelik, egy elefánt is simán megbújhatna a közönségben között észrevétlenül. A Pink Floyd repülő disznójával karöltve.

Ahogy a színpadkép összeállt, szomorúan konstatáltuk, nincs itt a Nele. Dr Nele Karaljič, aki gyakorlatilag a banda fő mozgatórugója a kezdetek óta. Mi lehet az oka? De a banda jól kezeli a helyzetet, így is becsülettel tolja, a könnyed dallamokra épített indítástól egyre gyorsabb tempóba csapva, s kezd igazi balkáni hangulat kialakulni a Park területén. De hol van Nele? Itt a banda, imádjuk, mert veszettül jó, annyira profik zeneileg, de hogy adják el az egész műsort? Laikusként talán fel sem tűnik a különbség, de aki látta annak idején a Szarajevóból indult Zabranjeno Pušenje fellépéseit, netalán azon nevelkedett, vagy a későbbiekben a The No Smoking Orchestra lopta be magát a szívébe szerepléseivel – ahogy ez az egykori Jugoszlávián kívül élőkre inkább jellemző (és itt érdemel pl. újra említést a Live in Buenos Aires című kiadvány, mint legegyszerűbb példa az elmúlt évtizedből), az vélhetően észreveszi.

Igen, ez a banda nem (kizárólag) Kusturica miatt lett híres, előtte is megvolt a saját sikere, már a korai ’80-as években létezett jellegzetes, folk hatásokkal átitatott punk-rock/new wave bandaként. (Kusturica - akkoriban basszusgitáron - abban a felállásban is megfordult, amikor ’85-ös Cannes-i sikere után egy időre úgymond hátat fordított a mozi világának). Rendezőként ismerte meg a világ: ha csak a mára már klasszikus Cigányok ideje, a Macskajaj, vagy az Underground kerül említésre, ugye hogy rémlik? De sok egyéb mellett volt ott még egy Arizonai álmodozók is (Johnny Depp és Faye Dunaway főszereplésével) - viszont a zenei munkásságáról már kevésbé ismerik. Persze, a jelenlegi formáció méltán szélesebb körben lett ismert, főképp, hogy jó ideje ők adják filmjei zenei alapját. De itt külső szemlélőként nagyrészt megáll a tudomány. Nem tévedek, ha azt mondom, lényegesen többen látták filmjeit, mint hallották volna élőben a zenekart (legalábbis Európában, de pl. Dél-Amerika kapcsán már nem vagyok ilyen magabiztos), sőt szégyen vagy sem, krisztusi korom ellenére jómagam is először jutottam el színpadi megjelenésükre. Kusturica nem csak a rendezéshez ért, bizony tud bánni a hangszerével, s még az énekkel is jól áll neki. Bizony a Zabranjeno Pušenje kettészakadása után a székhelyét Belgrádba helyező, 1999-től The No Smoking Orchestra néven futó zenekar szerves részévé vált (1998-tól erősíti újra a csapatot, itt már ritmusgitáron) – ahogy ez a munka ünnepén a fővárosunkban is újfent bebizonyosodott. (Egy apró megjegyzés: napjainkban is létezik Zabranjeno Pušenje, az viszont az egykori együttes másik fele, melynek székhelye jelenleg is Szarajevó.)

Ezen az estén Nele (számunkra igazolatlan) hiányzása miatt változott is a szereposztás, a frontot főleg Emir és Dejan (hegedű, vokál) tartotta, és a végére örömmel konstatálhatták az egybegyűltek, hogy a profizmus bennük van, mert megoldották. Meg, úgy, hogy a kötelező tíz órakor történő műsorzárás miatt levonuló zenekart még hosszú perceken át igyekezett visszacsalni a felhevített közönség!

Ez nem egyfajta ócska szólóproject, itt bizony kőkemény csapatmunka folyik. Ének, gitár, bassz, dob, fúvós szekció és hozzá a koreográfia, nem laza improvizáció. Még ha a vérükben is van, akkor sem, ez profizmus. Az évek, a rutin, és még több. Valami, ami szívből jön. Ezt érezni kell, unalmasan muszájból tolni nem lehet, mert kifelé is hamar érződik. Márpedig ennek a muzsikának olyan közönsége van, amely észre is veszi. Nem kell itt művészkedni, csak jól produkálni, de azt átéléssel, ami kifelé is érződik. Bár lassabb felvezetéssel indult a buli, fokozatosan gyorsult a tempó, néhol egy kis pihenőt tartva. Hamar felcsendültek a már jól ismert dalok köztük számtalan filmzenei betéttel. Kihagyhatatlan darab az Umza Umza Time, hamar egyetértettünk abban is, hogy az MTV bek@phatja (Fuck You MTV), akár tövig és még örülünk is neki. Mármint a dalnak :) Boncolgattuk a témát, miszerint egyszer fenn, egyszer lenn (Upside Down) - élőben még zseniálisabb, mint felvételről hallgatva, annyira átélhető a szövege, s amit a zenekar hozzátesz, azt mindenképp érdemes legalább egyszer meglesni. Bár igazából az egész koncertet, ha már benéz az ember.

Behatoltunk keletre (Drag nach Osten), skandáltuk együtt hogy Vasja, Vasja Fuck you! A grill szerb konyhához illő kellemesen füstös illata terjengett már, mikor Mr Heineken el lett küldve Tuborghoz (ami itt külön mókás, hiszen Szerbiában gyártanak manapság Tuborgot, a helyen pedig a Heineken Hungária termékeit kapni. Mint pl. a Sopronit. De azt 6decis korsóban!). A Macskajaj óta tagadhatatlanul déli szomszédainktól a katicabogár lett a legismertebb dal, vagy ahogy sokakban megmaradt: Bubamara. E nélkül biza nincs koncert! Szűk másfél órára jutott bőven a jobbnál jobb nótákból, s oly módon, hogy ameddig elláttam, nem észleltem olyat, ki ne engedte volna át magát a hangulatnak. Át kell élni azokat a pillanatokat, mert ilyen csak egyszer van. Mindig csak egyszer. (Ha mégis annyira kellene a teljes repertoár listája, a koncertet követő 1-2 napon belül pedig úgyis tele lesz a youtube telefon, tablet, stb segítségével készített felvételekkel, ahol változó minőségben vissza lehet keresni a történetet. De még azt is akár, ami nem mindenkinek számára előnyös szereplés :P) Aki megjelent, tudta jól, mire számíthat, ez sem az a koncert, amire csak úgy vaktában megindulna bárki.

A színpadról egyre nagyobb energia áradt felénk, a társulat önmagában is remek műsorral szolgál, de nem bízzák a véletlenre. S újra felvetődött a kérdés, Rómeó valóban oly gyökér volt? Kellett egy ifjú hölgy, kinek szerepe lesz Júlia, bár polgári neve Ági. Ott és akkor ő lehet Júlia, de nincs Rómeó, szerenádot viszont kap! A közönség hergelése után végig kell táncolni a dalt, fenn a színpadon, míg a banda meg nem áll. Majd még több ifjú hölgy táncolt a színpadon, míg sorra nem került hatalmas húr, melynek segítségével Dejan és Kusturica hegedű és gitár közti felelgetős játékba kezdett, nem egyszer kacsatánc mélységébe ereszkedve szambázott végig a színpadon az egész banda, majd az enyhén ’mikrofonfejű’ trombitásuk keresztbe masírozott (kilétére azóta sem sikerült rájönnöm). Ha már látvány, Ivica Maksimović állt előre, s hirtelen sötétbe boruló színpadon derekára erősítve forgott a világító gitár – természetesen a muzsika meg nem áll! Volt, mikor azt vettük észre, hogy épp maga Emir Kusturica állt az ütős hangszerek mögé kicsit, pengetés helyett. Ez az a produkció és zenei világ, mely hamar felhevíti a hangulatot. Megkockáztatandó a kérdés, van olyan bánat, mit ez ne gyógyítana? Talán, de arra ott a pálinka! :)

A kezdeti aggodalmakhoz képest fergeteges bulit kapott a jelenlévő közönség, a megérdemelt taps, ováció nem is maradt el. A ráadás viszont sokak bánatára igen, melynek legfőbb oka a szabadtéri rendezvényekre vonatkozó rendelet. Így pár perccel tíz előtt a zenekar levonult, s hiába a közönség hangos biztatása, vissza már nem jöttek. Ennek ellenére a koncert remek volt, láthatóan ők maguk is élvezték, a küzdőtéren pedig bőven tapasztalhattuk az ugráló – táncoló emberek látványát. Sőt, valójában bennünket is megmozgatott. Mert mi, ha ez nem? Élettel töltött muzikális élmény szűk másfél órába sűrítve, számtalan régi kedvenc, melyeket régi cimborák társaságában még inkább élvezni, majd levezetésképp hajnalig folytatás, olyan belevaló balkáni módra: ha buli van, akkor nincs megállás! Márpedig ez annak indult és lett is hatalmas. Pedig a Nele itt se volt.

[Tovább a képekhez...]
[FB fotóalbum...]

http://thenosmokingorchestra.com
http://budapestpark.hu