Menyhárt Jenő, az Európa Kiadó énekes-gitárosa többször is feltette a fenti kérdést a közönségnek a tegnap esti koncerten az A38 hajón. Megválaszolom most is a kérdést: igen Jenő, nagyon jól éreztük magunkat. Menyhárt a magyar könnyűzene talán egyetlen alakja, aki magázza a közönségét. Neki valahogy ez is jól áll, és meg is szoktuk tőle, furcsa is lenne már a tegeződés.

Némi csúszással kezdődött a buli, viszont ahogy feljöttek a színpadra, szarakodás nélkül belevágtak. A csúszást lehet az is indokolta, hogy a közönség elég lassan szivárgott a terembe, a kezdésre azonban csak összejött a teltház, ami megszokott az EK-bulikon. Ugyanígy megszokottá kezd válni a nyár óta létező új felállás is. Nem fogott mellé Jenő az új tagokkal, Darvas és Fülöp Bencével. Darvas különleges színfolt a zenekarban, egyrészt szintin egészíti ki Másik János játékát, emellett még hegedül, trombitázik és a ritmusszekciót is erősíti percussionnel…ja, és egy igazi bohóc is.

Az URH (Ultra Rock Hírügynökség) tagjaiból 1981-ben alakult Európa Kiadó a magyar underground, vagy alternatív zenei világ meghatározó együttese volt, és talán még ma is az, hiszen a koncertjeit mindig rengetegen látogatják. Korábban valaki megkérdezte Jenőt, hogy vajon mi az oka annak, hogy az EK tudja a legtöbb embert ma is megmozgatni a 80-as évek ungerground zenekarai közül? Ő csak annyit mondott, hogy ezt a kérdést a nézőknek kellene feltenni. Talán csak így alakult a dolog, ennyi az egész. Tegnap megint így alakult.

Tizenéves koromban kezdtem URH-ra, majd EK-ra járni. Akkor mindannyian nagyjából egykorúak voltunk, tizen-huszonévesek. Ma ez már másképp van. Mi ötvenes-hatvanasok lettünk, de közben a következő generációkat is megfertőzte a punkélményekből kinőtt Kiadó. Miközben ezek a gondolatok is átfutnak az agyamon, Jenő ismét megkérdezi: Jól vannak? Ránézek, és mosolyog…ahogy annak idején a Kaffka Margit Gimnáziumban, amikor Rendes Vera orosztanár újabb és újabb próbálkozást tett az orosz nyelv megismertetésére.

A bulin egyébként új számokat is játszottak az új CD-jükről. CD…ma már igen. A 80-as években négysávos szalagosmagnón rögzítették a számokat, majd kazettán terjesztették. Kézről kézre jártak a gyalázatos minőségű koncertfelvételek is, mégis hallgattuk..mert jó volt, és az ma is. A szövegek ugyanarról szóltak és szólnak, ami a mi életünk része is.

A közönségből többen felkiabálnak közben, hogy melyik számokat kérik. Jenő először halkan, majd a korábbi koncertekről ismert üvöltéssel közölte részletesen taglalva, hogy az Európa Kiadó nem az a zenekar, akitől dalt lehet kérni, az Európa kiadó nem hajlik meg senki előtt…csak azt teszi, amit a zenekar akar. Jöttek a dalok…Mocskos idők, Küldj egy jelet, Romolj meg…

Remek este volt ismét. Kifelé menet szembe jött Sziámi Peti…ő a színpad felé ment régi barátaihoz. Csak úgy eszembe jutott, milyen is lenne egy este, amelynek a plakátján ezek a nevek szerepelnének: Kontroll Csoport, Európa Kiadó, Balaton, Trabant, Bizottság…

„Minden szinten rock and roll,
Szinte minden rock and roll,”