A 2003-as Demo és a koncert DVD után hosszas stúdiómunka után végre megjelent a prog. / power-ben utazó Fading Circles debütalbuma, mely 9 számot tartalmaz. A Csiszér István (gitár/ének), György Csongor (dob), Nagy Hunor (basszusgitár) tagokból álló trió 2002-ben alakult a székelyföldi Csíkszeredában az 1998-ban felbomlott Nikhotynnus folytatásaként. Tehetségkutatós győzelmek után, olyan komoly erdélyifesztiválokon léphettek fel, mint a Monsters Of Transylvania, a Székelyföldi Rockmaraton és a Félsziget, ahol többek közt a Subscribe, a Republic, a Kispál és a Borz és a Pokolgép. A lemezen az alábbi felvételek kaptak helyet : The Holy Trinity, Kill the Screen, My Real Face, Fading Parallels, Attitude, My Restless Soul, Sad Day Are Over, Between Light and Darkness, I Know that Time’ll Come. Akit komolyabban érdekel a lemez, az olvassa el a zenekar saját szavait!

1. The Holy Trinity: a lemezt nyitó tétel úgy száguld át a hallgatón, mint egy gőzmozdony. A 6/8-os ütemben írt nyitó riff tökéletes kezdése egy változatos lemezanyagnak. Érdekes a számban rejtőző ellentétekre figyelni, az agresszív szakaszokat egy templomi orgona kíséretében előadott gregorián szerű refrén váltja fel. A szöveg üzenete a következő: a modern ember önzése tönkreteszi az emberek közötti kapcsolatokat, a mai ember szentháromsága “ I, me and myself”  

2. Kill The Screen: ez a Fading Circles eddigi legnagyobb sikereit hozó száma. Ennek a nótának köszönhetően nyertünk néhány jelentős díjat, mint a Transindex által szervezett 2005-ös Médiabefutón az ének-zene kategória megnyerése és a budapesti Sting Underground klubban szervezett MATER tehetségkutató fődíja 2006-ban. A dal egy dallamos heavy-metal téma, melynek fülbemászó refrénje könnyen megjegyezhető. A nóta vége a 70-es évek szabad zenei világára utal, egy improvizatív gitárszólóval zár. A cím magáért beszél, a szellemi értékeinket és emberi kapcsolatainkat csak a képernyő kiiktatásával tudjuk megőrízni.

3. My Real Face: a legprogresszívebb nóta a Soulburnről. Egy, a barokk zenére utaló szekvenciával kezdődik, amely után egy power metal “nóta a nótában” következik. A szám vége egy nagy insztrumentális orgia, hatalmas szólókkal és bonyolult ritmusokkal, mely egy kemény Slayer ízű motívumba csap át. A szöveg mondanivalója röviden: “The forgotten land is thinking slowly, it is time to show my real face!”

4. Fading Parallels: a Psychotic Waltz találkozik a Black Sabbath-al. Alapjában véve egy igen szomorú szerzemény, mely a párhuzamos személyközi kapcsolatokról szól. A banda dallamosabb oldalát mutatja. A középrész természetesen egy igen progresszív megoldás, ami egy unisonoval indul, majd egy nehezen követhető ritmikában bontakozik ki. Érdemes követni a visszatérő keretdallamot, melyet az első refrén után gordonka játszik, majd visszatér a gitár szólóban és a nóta végén a bőgőnél újból felbukkan. A szöveg arra emlékeztet minket, hogy a társadalom problemáira csak közösen tudunk megoldást találni, másképp: “The star of hatred begins to shine”.

5. Attitude: egy újabb metal téma. Igen hatásos az akkusztikus gitárokon megszólaló bevezető után az egyszerű, 2/4-es ütemben megszólalo riff. A nyersebb megszólalás miatt jól érvényesül a nóta dinamikája. A szövegből két idézetet emelnék ki: “the river of emptiness is brainwashing all in its way…”,”I`m in my world…and don`t let you in, I`m stronger as it seems”.

6. My Restless Soul: a legklasszikusabb heavy metal téma, amit a Fading Circles valaha írt. Döngölő riffek halmazával találja szembe magát a hallgató és a középrésznél, a gitárszóló alatt a kíséret nagyon húzósra sikeredett. A szövegről röviden: “On the horizon there`s a black hole absorbing dreams, Angels fight for us with the sword of peace”.

7. Sad Days Are Over: újból egy szomorkás hangvételű dal. Két jól elkülöníthető részből tevődik össze: az első egy ballada szerű dallamos motívum, a második pedig egy kemény metalba átcsapó téma. A szöveg azt próbálja tükrözni, hogy az ember mindig vár valami újra, valami jobbra, amit ha valamely véletlen folytán megkaphat, akkor belül ürességet érez: “the emtiness you were waiting for is coming soon, sad days are over!”

8. Between Light And Darkness: a világban mindig van egy egyensúly a fényesség és sötétség, az optimizmus és pesszimizmus, álom és valóság, stb. között. A zene is ezt tükrözi: az eleje egy álom (“lost in my dreams”), majd jön az ébredés. Az első rész már-már szinte jazz szerű motívumokból áll, a második pedig egy középtempós kemény metal téma. A nóta vége egy monumentális gitár szólóban teljesedik ki. Egy érdekes idézet a szövegből: “between light and darkness, where all lost souls search for madness, and I can`t turn away, there`s no place where I could fit myself!”.

9. I Know That Time`ll Come: Nyolc nehezebben emészthető dal után a lemez egy könnyedebb hangvételű balladával fejeződik be, mintegy ellazítva a hallgatót. A ballada nyilván nagyon FC ízű és nem egy csöpögős dologra kell gondolni. A szöveg utolsó sora mintegy összefoglalja a lemez üzenetét: “Why should I run?”.  


http://www.fadingcircles.com