Időről-időre felbukkannak a hazai underground színtéren bizonyos – a szó legpozitívabb értelmében vett – kakukktojás zenekarok, akikről az első pillanattól kezdve tudni lehet, hogy az áttörés bármelyik pillanatban bekövetkezhet, de csakis abban az esetben, ha a nagyra becsült felvevő piac, képes befogadni az általuk nyújtott zenei élményt. Ezáltal kialakul egy igen érdekes „se ez, se az állapot”, ugyanis az Undergroundhoz „túl népszerű” a mainstreamhez viszont – szerencsére - túlzottan egyedi igényes és élvezhető.

Nos, a Firkin zenekar pontosan ebbe a kategóriába tartozik és szent meggyőződésem, hogy nincs olyan zenekedvelő vagy egyszerűen csak mulatni vágyó ember, akit az általuk prezentált muzsika be ne indítana. A hatás garantált: cipő nem marad sértetlen, torok nem marad szárazon és nő nem marad érintetlen, mert ez maga az életérzés. Hamisítatlan Ír „tradicionális kocsma punk” vérprofi hazai zenészek előadásában. Még, még még…anno bosszankodtam a Magura feloszlásán, majd örömmel üdvözöltem a Yava megjelenését, hatalmasakat pörgök egy Vodku koncerten és az állam is leesik a szemtelenül fiatal Sheket zenéjétől, és most itt a hab a tortán a Firkin zenéjében. Ezeket a zenekarokat különböző tájegységek és kultúrák tradicionális muzsikái ihlették arra, hogy hangszert ragadjanak és hangulatot teremtsenek, ami azonban közös az pontosan maga a hangulat, ami leírhatatlan mégis mindenki számára átélhető.

Nos, térjünk a lényegre…J A myspace oldaluk gyakori látogatása után végre elérkezett a várva várt pillanat és Juhász „Ese” Robi volt kedves kezembe nyomni a Firkin első CD-jét, a Firkinful of Beer-t. Az ember már akkor biztos lehet benne, hogy nem vásárol zsákbamacskát, mikor ezt a lemezt a kezébe veszi. A borító magáért beszél, és szerintem a maga egyszerűségében telitalálat. Mint megtudtam a hátoldalon található kép Robi édesapját ábrázolja, még igen fiatal zenész korában, na, innentől kezdve semmin nem vagyok meglepve. J Teljesen feleslegesnek tartom a dalokat külön elemezgetni, egyben és önmagukban is hatalmasat ütnek. A lemez jól ismert (Whiskey In The Jar, Drunken Sailor Song) és számomra kevésbé ismert dalokat is tartalmaz. Jelen sorok olvasói között nyilván többen akadnak, akiknek a Whiskey In The Jar elsősorban nem az itt hallható „autentikus formájában” hanem a Metallica előadásában lett ismert. Hatalmas poén ugyanazt a dalt meghallgatni egymás után mind a két előadótól. Ahogy Öveges professzor Úr mondaná, ezt a kísérletet bárki otthon is könnyedén elvégezheti…az élmény garantált!!! J

Ezen a lemezen nincs töltelék, nincs üresjárat. Tömény és megállíthatatlan pörgés, minimális lenyugvással, de még a nyugodt részek alatt is jelen van az összetéveszthetetlen lüktetés és mire az ember összekapaszkodva dőlöngélni kezdene társaival fennhangon énekelve, már be is indul a tánc. Számomra a lemez egyetlen gyenge pontja a torzított gitárhangzás, de nem hiszem, hogy akad, aki ezt ne bocsátaná meg. ÜTŐS!!!!