Megvan a Grand Mexican Warlock új dobosa. Közben nyári pihenőre vonul a zenekar, de a szünetet kreatívan, aktívan használva készül az új lemez, és azért egy-két fellépés is becsusszan. A tagcserék ellenére megvan az összhang, Szabó Lac, a zenekar lelke és gitárosa elmesélte hogyan halad szép lassan az egyéni önkifejezésből a zenekar kollektív tudata felé. Vele és Undossal, a banda énekesével beszélgettünk az aktualitásokról, zenei stílusokról, fesztiválokról és sok más egyébről is.


B.J.: Elég sok változásról, történésről hallani mostanában veletek kapcsolatban, ugye nem rég kiszállt a zenekarból Pap Dávid dobos és Maksi Csabi gitáros. Dobos fronton elég intenzív keresgélésbe fogtatok, van már valami fejlemény?
Lac: Igen, most már elmondhatjuk, hogy Nagy Dávid lett a dobosunk, őt ugye az Óriásból már lehet ismerni. Vagyishát egy csomó mindenből, régen ugye a Sun Workshop-ban nyomta, synchrOnring és a Quimby-vel is zenél…
Undos: Nagyon egymásra flasheltünk, egyből kialakult a kémia.
Lac: Igazság szerint kurva régóta ismerjük már Dávidot, bulikban beszélgettünk sokszor, de hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk az most a próbákon derült csak ki, amiből nem is volt olyan sok egyébként. Három vagy négy azt hiszem. Kb. több koncertünk volt vele, mint próba. Szóval elég hamar összeállt, és úgy néz ki, hogy ő marad is.
Először fel sem merült a neve egyébként, ő a nagyon sokadik arc volt, akit felhívtam. Az volt, hogy amikor előállt ez a helyzet, hogy nincsen dobosunk, akkor voltak koncertek lekötve, és hamar kellett valakit találnunk. Ha nem is végleges embert, de olyat, akivel ezeket át tudjuk hidalni. Akkor felhívogattam nagyon sok mindenkit, és a Dávid eszembe jutott ugyan, de azért nem hívtam az elején, mert azt feltételeztem, hogy úgysem fog ráérni, mert rohadt elfoglalt. Közben sok mindenkit megkerestem, de senki nem ért rá. Már olyan verzió is volt, hogy akkor gitárost keresünk, és én fogok beülni dobolni. Akkor kínomban felhívtam Dávidot is, és kiderült, hogy neki meg jó.

B.J.: Fogja ő ezt győzni, bele fog férni neki?
Undos: Most nincs olyan sok minden… Van egy koncertünk április 20.-án az Instantban, aztán nyárig semmi. Igazából most így a lemez felé vagyunk arccal, azt szeretnénk tető alá hozni nagyon. De amúgy sem lesz egetverően nagy mennyiségű koncertünk.
Lac: Ha meg lesz igazából… Szóval az van a Dáviddal, hogy annyira jó vele együtt zenélni, hogy én most per pillanat meg vagyok róla győződve, hogy nem tudnánk nála jobbat találni. Elfogadtuk azt, hogy neki ezek az elfoglaltságai, és hogyha közben jön valami lehetőség, amit muszáj bevállalni, de ő nem tud jönni, akkor abban az esetben pótoljuk valakivel.
Undos: Akkor keresünk gitárost, hehe.

B.J.: Pont ezt akartam egyébként kérdezni, hogy akkor most átálltok az egy gitáros felállásra? Vagy kerestek azért Csabi helyére is valakit?
Undos: Most megpróbáljuk egy gitárral, mert ilyen még nem volt. Meg most azoknak a daloknak, amik újabban összeálltak olyan a profiljuk, hogy tök jól működnek egy gitárral, és inkább nagyobb hangsúlyt helyezünk a billentyűre.
Lac: Egyelőre, legalábbis. Erről megoszlanak a vélemények, én is úgy vagyok vele, hogy tök jó egy gitárral, meg nagyon élvezem ezt a szitut, de bizonyos helyeken nekem nagyon tud hiányozni a két gitár.
Undos: De hát ez hangszerelés kérdése igazából, ezt meg lehet oldani.

B.J.: Nade várjatok, hogy lesz ez az új lemez végül is? Hallottam olyat, hogy egy punkosabb, inkább erőből nyomott anyag lesz, aztán olvastam olyat is, hogy életetek lemeze készül, most azt mondjátok billentyű központú… Akkor most milyen is? :)
Lac: Ez azért van, mert össze-vissza beszélünk, és egyáltalán nem tudjuk, hogy mit akarunk. :)
Undos: Van mondjuk tíz vázlat, amit még ki kell kristályosítani, és ezekből kb. majd nyolcat ráteszünk a bakelitre. Mert ez az egy biztos, hogy bakelit lesz. Erre készülünk, és itt ugye meg van kötve a kezünk a 42 perces játékidővel. Tényleg még szélesebb lett most a spektrum, megint vannak progresszív elszállásoktól kezdve ilyen végig egy téma punkos dalok, szóval mindenféle.
Lac: Egyébként ez, hogy ennyire össze-vissza beszélünk, ez azért is van, mert mindig borult a koncepció. Ugye pár hónapja, amikor ezt a punkos dolgot mondtuk, akkor volt egy stabil felállása a zenekarnak, és akkor tényleg az volt a terv, hogy nem annyira dolgozzuk ki ezeket a számokat. Ha nem is félkész állapotban, de sokkal frissebb, beleszarósabb állapotban bemenni a stúdióba, gyorsan felrántani az egészet, bevállalva a hibákat is akár, és lesz, amilyen lesz. Ez borult azzal, hogy voltak ezek a személybeli parák.
Aztán volt egy olyan verzió, hogy akkor lehet, hogy négyen maradunk, és nem is keresünk állandó dobost, hanem majd mi eldobolgatunk a stúdióban, és ez nyilván egy másfajta metódus. Eleve máshogy kell próbálni, máshogy kell számokat írni, ledemózni őket. És akkor most megint borult az egész azáltal, hogy jött a Dávid, és most még egy olyan stádium van, hogy nem teljesen tiszta, hogy milyen módszerrel fog elkészülni. Az is lehet, hogy a már megírt dalokból egy-kettő megint kihullik, mert más lett az egész zenekarnak az aurája. Simán lehet, hogy jönnek új számok, amik kiütnek pár régit, szóval ez most még képlékeny. De a cél, hogy megfejeljük az eddigieket, és hogy egyre jobb legyen.

B.J.: Mennyire lesz ez nagy kihívás a Hell Sweet Hell sikerei után?
Undos: Én már attól is fáztam… Ott meg az első lemeznek a nyomása volt, ami iszonyat sokrétű, ezer hang, rengeteg hangszer. Ott ezt a képet kellett átalakítani, úgy hogy sikeres is legyen. De szerintem sikerült, és hogyha arra koncentrálunk, hogy ez jó legyen, és nem azt nézzük, hogy mi volt az első két lemezzel, akkor ez is tud olyan jó lenni, sőt még jobb is.
Lac: Meg hát az is van, hogy vagyunk annyira maximalisták, hogy úgysem engedjük meg magunknak, hogy olyat csináljunk, amiben nem érezzük a progressziót, az előremutatást. Aztán persze simán lehet, hogy majd rosszul ítéljük meg, és majd öntelten, elégedetten hátradőlünk, hogy dekurvajól csináltuk, de mindenki más azt fogja mondani, hogy mennyivel jobb volt az előző. Ez is benne van a pakliban, de nekünk az a cél, hogy az adott szituációból a lehető legjobbat hozzuk ki.

B.J.: Ez mennyire közös munka egyébként? És ezt most nem is csak a tagcserék miatt kérdezem. Mennyire szól a Grand Mexican Warlock rólad, mint Szabó Laciról és mennyire magáról a zenekarról?
Lac: Szerintem ez most megint egy fokkal közösebb lesz. Az első és a második lemez is egy fejlődésnek a része, azokat is így én írogattam, de ahogy egyre többet próbáltunk közösen, annál inkább együtt alakítottuk. Ez pedig már egy újabb lépcsőfok. Most például már van olyan szám, amit teljes egészében Matyi írt, és van olyan, amit a Matyi meg az Áron írtak ketten. Az a munkacíme, hogy „Nulla százalék jogdíj”, hehe.
Undos: Neked… :)
Lac: Egyre inkább én is arra törekszem, hogy mindenki érezze magát jól. Nyilván ehhez ki kellett alakulni egyfajta összhangnak, amihez kellett az az idő, hogy a zenekar is megtalálja a saját hangját. Ez most már megvan.
Undos: És folyamatosan változik.
Lac: Igen. :) De már van egy aurája, amire rá lehet folyamatosan csatlakozni, így sokkal könnyebben megy ez az egész.
Undos: Igazából annyiról van szó, hogy a másik fejével is tudjál gondolkodni egy picit. Tehát nem viszek oda egy black metal riffet, mikor tudom, hogy nem fog osztatlan sikert aratni.  Szóval ez a közös gondolkodás, ami létrejött. Próbán is, amikor írjuk a számokat, gyúrjuk a témákat, akkor is érezni, hogy nyitottabbak lettünk egymás felé.
Lac: Hogy egy-két konkrét példát mondjak, az előző lemeznél még simán előfordult a próbák során, hogy ha levittem egy dalvázlatot, akkor volt egy kész koncepcióm arról, hogy mit szeretnék hallani. És például Matyi teljesen mást hallott bele egy adott témába, el akarta vinni egy tök más irányba. Na ilyenkor voltak az összezördülések, mert mondtam, hogy az anyád picsáját akarod az én számomat átírni baszdmeg, ezt kurvajól kitaláltam, és így fogjuk végigvinni, mert ez az én kis izém… az én kis, na..
Undos: Víziód.
Lac: Igen, az én kis vízióm.

B.J.: Itt a remek példa, befejezitek egymás gondolatát. :)
Lac: Egyébként pont Matyival nyomom együtt a legrégebben, már az előző bandámban is együtt zenéltünk. De például most ez azért nem nagyon fordul elő, mert mostanra kialakult az, hogy a Matyi tudja, hogy mi az a szitu, amikor inkább rám hagyja, és ha másképp is gondolja, inkább meg sem szólal, kivárja a végét, hogy mi lesz ebből. De ugyanakkor én is nyitottabb lettem arra, hogyha mondjuk ő lehoz egy témát, amiben egyébként már ő is próbál úgy gondolkodni, hogy az egy beleillőbb dolog legyen, akkor azt meg én hagyom rá. Tehát nagyobb teret kapott ezáltal. Meg ugye bárki más is.

B.J.: Ha már pont Matyival példálóztál… Itt van a Trillion, amit most leporoltatok. Ezzel a projektel mi a helyzet?
Lac: Hát, most azzal az van, hogy felvettünk már egy lemezt, az éneket leszámítva, mert az ének témákat és a szövegeket mostanában írogatja Apey (Áron Andris, a szerk.), elméletileg azt tavasszal felénekli, és akkor kész van a lemez. De nagyon komoly terveink nincsenek azzal a zenekarral, nyilván szeretjük, és megpróbálunk koncertezni is, de Apey-nak is megvan a saját zenekara, és mindenkinek megvan a saját élete, és hogy ezek mellett még egy zenekar mennyire tud beleférni, azt még nem tudom megmondani.

B.J.: Nálatok egyébként mindenkinek van, vannak még zenekarai, projektjei, még ugye az érkező Dávidnak is. Mennyire érzitek ezek mellett fő zenekarnak a GMW-t, vagy mennyire lett ez is egy mellékvágány?
Undos: Nekünk egyértelműen a fő bandánk. Habár projektnek indult ez is, de már abszolút ez a fő csapás. A benne töltött idő, a belefektetett meló, meg hogy mindig akartunk többet, többet és többet ez így ide vezetett.
Lac: Mondjuk az Áronnak talán nem, neki ott a Jazzékiel. Meg hát ez kicsit időszakos is tud lenni. Most megint Matyi jutott eszembe, neki ott a Shell Beach, amiben sokkal régebben benne van. Neki szerintem a szívének egyik csücske a Shell Beach, a másik csücske a Grand, és mikor éppen mi történik. Van olyan, amikor a Shell Beach-el elmegy egy Európa turnéra, akkor az a fő, De ezzel szerintem mindannyian így vagyunk, hogy amibe éppen belehelyezzük magunkat, abban a pillanatban az létezik, és más semmi.

B.J.: Nem szeretnék csapongani, de nekem egy picit fura egyébként, hogy most összeszokásról, Dávid kapcsán új lendületről beszéltek, jön az új lemez, és közben mindenhol azt mondjátok, hogy nyári pihenőre készültök.
Undos: Ezt a koncertekre mondjuk, a felszínen zajlik ez a nagy pihenés…
Lac: Nem, azért pihenünk… Elkezdődött már ez a folyamat, eleve kevesebbet próbálunk, amiben amúgy tökre benne van, hogy most lett a Dávid, aki lejött két próbára, és így összeállt az egész, nem kell szarrá próbálni. Meg személyenként is nagy változások állnak be, most így nem akarom nagyon részletezni, de nekem a baba projekt, Áron költözik le vidékre, szóval mindenkinek zajlik az élete. Most mindenkinek más dolgokra kell fókuszálni, de közben meg figyelünk a lemezre, azt meg akarjuk csinálni faszán, nyáron mindenképp fel fogjuk venni.
Kevesebb koncert lesz, kevesebbet vállalunk. Lehetőségek lennének, viszont azokból igyekszünk a legjobbakat kiválasztani, amiknek a legtöbb értelmét látjuk, és azokat megcsináljuk. Például tavaly nyáron egész sok koncertünk volt, nem tudom számszerűsíteni, de az egy olyan nyár volt, ami jelentős mértékben arról szólt, hogy koncertezett a zenekar.

B.J.: A pihenős időszaktól függetlenül hol lehet majd veletek találkozni?
Lac: Orfű az biztos. Jövő héten (április 20.) lesz az Instant-os koncert, aztán nyáron a Subscribe búcsúkoncertjén játszunk a Park-ban, ami biztos. Egy-két fesztiválon, Hegyalja a másik, ami már tuti. Nem tűnünk el teljesen, de most tényleg kevesebb buli lesz.
Undos: Nem hajkurásszuk most annyira a lehetőségeket, hogyha nagyon méltatlan az egész, akkor nem vállaljuk. Nem kell nekünk feltétlenül ott lenni minden fesztiválon.
Lac: Meg már bőven 30 fölött vagyunk mindannyian, és nem akkora poén délután kettőkor tíz ember előtt játszani egy fesztiválon fillérekért. Pár éve ez még belefért, és azt is nyomattam a többieknek, hogy igenis ezeket a lehetőségeket el kell vállalni, akkor is, hogyha nem olyan jó. Egy új zenekarnak meg kell adni a lehetőséget, hogy hátha bejön valami átütőbb dolog. A Grand-el ezeket a köröket három-négy év alatt már lefutottuk.
Közben azért értjük a másik oldalt is, tehát nem csak az van, hogy a kurva anyját az összes fesztiválnak, mert nyilván ott meg üzleti érdekek vannak, és az a cél, hogy a legjobb idősávokban azok a zenekarok legyenek, akik rengeteg sok embert megmozgatnak. Nem tudom hogy cselekednék, ha mondjuk fesztiválszervező lennék, de valószínű, hogy kb. úgy, ahogy ők nyomják.
Orfű például pont azért más, a hozzáállás miatt, mert eleve ugye zenész emberek csinálják, akik ezen keresztül mentek tíz-húsz évvel ezelőtt, így sokkal jobban megtalálják a hangot a zenészekkel és a közönséggel is. Eleve egy kurvajó helyszín, az egésznek van egy olyan hangulata, hogy csak magáért a fesztiválért oda megy egy csomó ember, és már eladnak minden jegyet még mielőtt a programot nyilvánosságra hoznák. Innentől kezdve nekik megvan az a szabadságuk, hogy a kedvenc bandáikat is elhívhatják, és ezért sokkal jobb tud lenni – mondjuk az én ízlésem szerint – mint a többi fesztivál.

B.J.: Ha már fesztiválok és vidék… Elég sokat koncerteztetek tavaly vidéken, hogy érzitek, hogyan fogad benneteket egy olyan közönség, aki először találkozik veletek?
Undos: Hát, aki ott van, az élvezi. Nyilván nem számíthatunk mindenhol teltházra, de azért nem panaszkodunk. Pesten a klubokat meg tudjuk tölteni, de annyira ez nem is fontos igazából. Az a lényeg, hogy aki ott van, az érezze jól magát, az kapjon valamit a zenekartól, és ennyi. Nekem tök mindegy, hogy öt ember van, vagy ötszáz.
Lac: Azért működik ez. Az van, hogy ezt a vidéki koncertezést már szintén elég régóta nyomjuk, és már feltérképeztük annyira a terepet, hogy mi az a néhány város, ami működik ilyen szempontból. Nyilván azok a helyek ezek, ahol van valami arc, aki ezt nyomja, vagy egy kis kultúrkör, akik fogékonyak erre.
Undos: Alapvetően azért az a magyar helyzet, hogy az emberek úgy hallgatnak zenét, hogy azt nagyon stílusokra szedik. Tehát hogy én most stoner arc vagyok, én stoner zenét hallgatok, stoner koncertekre járok. Ha én metalos vagyok, akkor elmegyek az ilyen-olyan core-okra.
Lac: Még rock zenén belül is ez megy.
Undos: Sőt, főleg rock zenén belül megy ez. Ez a műfajnak, a műfajt hallgatóknak a nagy hibája. Nincsenek átfedések, nincsenek kalandozások a zenehallgatáson belül, és nekünk ezért nehéz kurvára megtalálni a közönséget, mert nem ilyen, vagy olyan stílusú zenét játszunk, hanem ebben tényleg minden van, a jazz-től a metal core-ig. Ezt nehéz lenyomni egy olyan embernek a torkán, aki „stoner”. Ez a kísérletezgetés nemcsak a zenélésben nem jellemző itthon, hanem a zenehallgatásban sem. Ebbe a közegbe nehéz betörni, az is csoda, hogy ennyi is történt már, ez a több éves szélmalomharcunk eredménye, és köszönhető annak az egy-két arcnak, akik nyitottak és kitartóan eljárnak a koncertjeinkre.

B.J.: Mi motivál benneteket egy ilyen közegben?
Undos: A motiváció az maga a produktum, szóval a zenélés. Az ilyen őrjöngő tömegek nem tudnak motiválni – mert nincsenek, haha – meg az ilyen tetszeni akarás sem motivál. A motiváció tényleg a produktum, amit megírunk, felveszünk és aztán eljátszunk legjobb tudásunk szerint.
Lac: Nem akarok nagyon nagy okosságokat mondani, de szerintem akinél tényleg az önkifejezés a motiváció, mármint az az elsődleges, és elég ideje van már a szakmában ahhoz, hogy átlássa mik a magyar viszonyok, egy idő után megérti, hogy mi van. Utána megtisztulva ettől a nyomasztó érzéstől, hogy „baszd meg, itt egyszerűen nem lehet jó zenét csinálni úgy, hogy az sok emberhez eljusson”, na onnantól kezdve egy idő után nem ezen kattog, hanem át tudja adni magát a zenélés tiszta örömének. Engem például ez motivál, és ezt az érzést szeretném átélni újra és újra.

http://www.grandmexicanwarlock.hu/
https://www.facebook.com/grandmexicanwarlock