Guano Apes! Nos azt hiszem, senkinek nem kell külön bemutatni a göttingeni zenekart, aki kicsit is járatos a rock/metál zenében, hiszen ki ne emlékezne az „Lords Of The Boards”, vagy a „You Can’t Stop Me” refrénjeire? Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen idén másodszorra sikerült hallójáraton csípnem az újraindult csapatot. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az este elején.

A 22 (nem túl fantáziadús) névre keresztelt előzenekar első hangjaira érkeztem meg a Club 202-be. Itt szeretném megemlíteni, hogy a klub remekül szól, engem meglepett az a magas színvonalú hangzás, ami füleimet kényeztette, még akkor is, ha ennek egy része a zenekarok saját technikusainak volt köszönhető. A rossz név ellenére remek zenészeket volt szerencsém látni és hallani. A zenekar ijesztően egyben volt és figyelemre méltóan energikus volt az előadásuk is. Egy kis ízelítő a zenéjükből:

Noha ez nem adja vissza azt a zsigert és energiát, amit a koncerten nyújtottak.

Rövid átállást követve színpadra léptek a nap hősei, a Guano Apes! Intro és mindenféle kliséktől mentesen kezdtek bele a jól ismert „Quietly”-be, majd az újlemezes „Oh What A Night”-ba, amit számomra meglepően jól fogadott a közönség. Kisvártatva pedig a már fent említett „You Can’t Stop Me” és „Open Your Eyes” kettős aduásszal kényeztették a sajnos csak fél házzal megjelent közönséget.

A telítetlen küzdőtér ellenére viszont óriási hangulat uralkodott mind a színpadon, mint a közönség soraiban. Az egybegyűlteken egy általános hála és öröm volt érezhető ikonjaikat látván, a bálványok pedig végtelenül kedvesek és közvetlenek voltak közönségükkel. Egy példa erre: A már említett „Open Your Eyes” alatt egy srác iPad-del örökítette meg a koncertélményt, amin egyrészt remekül szórakozott az énekes hölgy Sandra Nasić és a gitáros Henning Rümenapp, másrész a dal után még oda is hívták a színpad elé és megölelgették egymást az énekessel. Másik példa: A visszatapsolást követően a gitáros beszámolt arról, hogy már sokadik alkalommal játszanak hazánkban és fel is sorolta, hogy hol jártak eddig. Ezek apróságok, de sokat hozzátesz az ember benyomásához.

A buli közepe picit laposabb volt, talán első sorban azért, mert a „Bel Air” című idei lemezüket szerették volna népszerűsíteni és dacára annak, hogy az a lemez nem rossz, a közönség mégsem ezt várta. Persze ezekre a dalokra is buliztak, viszont közel sem ütöttek akkorát a záró Alphaville-től feldolgozott, itthon csak bikicsunájnak emlegetett „Big In Japan”, vagy az őrületet kiváltó „Lords Of The Boards”.

Összegezve az estét, egy nagyon jó hangulatú, bensőséges koncertnek lehetett szem- és fültanúja, akik ellátogattak ezen a hűvös őszi estén, hogy megnézzenek egy hamvaiból újjá éledt, végtelen precizitású, sztárallűröktől mentes, profi zenekart és tomboljanak egy-két régi klasszikusra és esetleg új kedvencre.

A zajongás után volt szerencsém néhány szót válltani a gitárossal, aki elmondta, hogy nagyon jól érezte magát, mert nagyon energikus és mosolygós közönséghez volt szerencséjük aznap este, majd illedelmesen megköszönte, hogy eljöttem. Szerintem ez szép gesztus!

Setlist:
1. Quietly
2. Oh What a Night
3. You Can't Stop Me
4. Open Your Eyes
5. Sunday Lover
6. Pretty in Scarlet
7. Fire in Your Eyes
8. She's a Killer
9. Tiger
10. All I Wanna Do
11. When the Ships Arrive
12. Fanman
13. This Time
14. Plastic Mouth
15. Staring at the Sun
16. Big in Japan
17. Lords of the Boards

http://www.guanoapes.org