2011. november 28-án egy nem mindennapi koncertnek lehettünk szem- és fültanúi, hiszen nem kisebb együttes, mint a svéd Hammerfall adott egy fenomenális klubkoncertet a Club 202-ben (ex-Wigwam). A zenekart legutóbb a 2010-es Metalfesten láthatták a magyar rajongók, így nem csoda, hogy – a másfél év szünetnek is köszönhetően – rengetegen tették tiszteletüket ezen a hideg hétfői estén a Club 202-ben. Mindezt viszonylag kedvező jegyárak mellett, a belépő ugyanis elővételben 6000 Ft, novembertől pedig 7000 Ft volt, ami a fellépők listáját tekintve nagyon is kedvezőnek mondható. A Hammerfall mellett olyan együttesek léptek színpadra, mint a DeathDestruction, az Amaranthe illetve a Vicious Rumors.

A 19 órára meghirdetett kapunyitás előtt pár perccel már kígyózó sorok tolongtak a klub bejárata előtt, azonban a gyors beengedésnek köszönhetően senki sem panaszkodhatott hosszú sorban állásra, várakozásra. Szükség is volt a beengedés siettetésére, hiszen 20 perccel később, 19:20-kor már kezdett az első zenekar, név szerint a DeathDestruction. A zenekar a fő fellépőhöz hasonlóan svéd honból érkezett, így ha zeneileg nem is, a származást tekintve azonban mindenképp közel áll egymáshoz a két együttes. A képviselt stílusról ez azonban már nem mondható el, mivel a Hammerfall heavy/power metáljával ellentétben a DeathDestruction agresszív, zúzós death metált játszik, ami olyan szempontból szerencsés választásnak bizonyult, mint előzenekar, hogy amint a húrokba csaptak, az elsöprő energia és agresszió pofonként csapta arcon a még kevésbé lelkes koncertlátogatókat is, és pár perc alatt felpörgette a közönséget – vagy legalábbis annak azon részét, amely a tömeg ellenére ekkorra már bejutott a koncertre. Engem személy szerint meglepett, hogy ilyen éles eltérés mellett is rájuk esett a választás a Hammerfall mellé, voltak azonban olyanok, akiket kellemes meglepetésként ért ez, és már az első koncert után lihegve kerestek maguknak pihenőhelyet, hogy feltöltődjenek a következő bandára, az Amaranthe-ra.

Kis pihenő után tehát a szintén svéd Amaranthe következett. Hihetetlen hangulatú, energikus koncertet adtak, mely egyaránt kényeztette füleinket és szemeinket egyaránt. Füleinket, hiszen a banda igazi csemegével készült a magyar Hammerfall és Amaranthe rajongók számára (akiket muszáj külön kiemelnem, hiszen voltak a közönség soraiban olyanok is, akik pusztán az Amaranthe-ért látogattak ide hétfő este); a zenekar sorait az Unguided nevű, szintén svéd formáció vokalistája, Richard Sjunnesson egészítette ki. Erőteljes vokálja kiválóan párosult az énekesnő, Elize hangjával. Ezen kívül – ahogy említettem – kényeztette szemeinket is, köszönhetően Elize bájos megjelenésének, mozgásának, előadásmódjának. Otthonosan mozog a színpadon, tisztában van az adottságaival és tökéletesen ki is használja azokat, de nem viszi túlzásba, sokan példát vehetnének róla. A zenekarhoz nekem most volt szerencsém először élőben (ám remélem, nem utoljára), az Amaranthe azonban egyszer már Magyarországra látogatott 2011. elején, méghozzá a Kamelot, a Sons of Seasons és az Evergrey társaságában, amikor is szintén a Club 202-ben szántották fel a deszkákat a magyar közönség előtt.

A következő zenekar az amerikai Vicious Rumors volt. A csapatot már a közelmúltban is megtekinthette a magyar közönség; a 2011-es Metalfest keretein belül adtak egy fergeteges koncertet. Abból kiindulva nem kis reményekkel néztem a koncert elébe, és azt kell mondjam, nem csalódtam. Igaz, a színpadra lépés után technikai problémák ütötték fel a fejüket, név szerint az énekesnek nem működött a mikrofonja, ám ezt szerencsére hamar sikerült kiküszöbölnie a technikusoknak. A kezdeti nehézségek után a zenekar maximális teljesítményt nyújtott, hihetetlen mennyiségű energiát közvetítettek a közönség felé; folyamatosan énekeltették, kiabáltatták őket, egy percig sem unatkozhattak. No persze ebben a show-elemek sokasága is közrejátszott, melyeket a banda vonultatott fel; kezdve a frontember (Brian Allan) arcmimikájától a különböző tárgyak közönségbe történő bedobálásán keresztül a body-szörfig (amit a rajongókkal ellentétben a biztonságiak nem díjaztak olyannyira). A koncert lezárása is külön szót érdemel, amikor is két gitár és egy basszusgitár segítségével brutális és kegyetlen módon „legyilkolták” az énekest. Mindehhez a látványhoz párosult a Vicious Rumors lendületes, power metált felvonultató zenéje, így egy olyan koncertben lehetett részünk, amelyre véleményem szerint sokáig emlékezetes marad mindenki számára, aki ellátogatott a Club 202-be akár a Hammerfall, akár más együttes végett.

A Vicious Rumors végeztével, nem sokkal később színpadra lépett az est
leginkább várt zenekara, a Hammerfall. Igaz, teljes értékű koncertet csak 2 éve adtak utoljára a magyar rajongóknak, legutóbbi albumukkal („Infected”) azonban a magyarok szívét dobbantották meg leginkább, hiszen a lemezen található „Send me a sign” egy Pokolgép dal, a „Hol van a szó” feldolgozása. E kapcsán színpadra léptek a már említett 2011-es Metalfesten néhány dal erejéig a Pokolgép társaságában, pontosabban Oscar Dronjak és Joacim Cans csatlakozott az egyik legrégebbi magyar heavy metál csapathoz, ahol előadták többek között az említett „Send me a sign” illetve a „Hol van a szó” egy érdekes, angol-magyar keverékét is. A vártakkal azonban a hétfői koncert setlistjén nem szerepelt a dal se eredeti, se angol nyelven, némi csalódást okozva ezzel az erre váró magyar Hammerfall-rajongóknak, ezt azonban bőven kompenzálta az általuk nyújtott előadás. Nekem személy szerint a koncert az elején „lassúnak” tűnt, a tagok nem mozogtak úgy a színpadon, nem élték át a zenét, ez azonban hamar megváltozott, és előkerültek a Hammerfall-ra jellemző, már-már klasszikusnak mondható momentumok; Joacim poénos átvezető szövegei, Oscar pózai és humoros viselkedése a színpadon, stb. Oly sokszor hallhattuk már Joacim szájából, hogy ők mind a mai napig elsősorban rajongói a metálnak, nem pedig „munkaként” tekintenek rá, és ez 28-án is alátámasztást nyert. Minden egyes tagon látszott, hogy élvezik, amit csinálnak, a mai napig imádnak zenélni, és hogy legalább akkora lendület – ha nem nagyobb – van bennük, mint a kezdetek kezdetén. Kis hazánkba az „European Outbreak 2011” névre keresztelt turné keretein belül látogattak el, a játszott dalok pedig a banda egész eddig munkásságát közrefogták; ugyanúgy hallgattunk dalt az első, mint az utolsó kiadott stúdióalbumról. A koncert végeztével (miután a visszatapsolás hatására eljátszottak még néhány dalt) természetesen pengetőkkel és dobverőkkel árasztották el a közönséget, akik egymást eltiporva próbálták megszerezni a Hammerfall relikviákat. Ellenben az sem búsulhatott, aki nem jutott ezekhez hozzá, hiszen a koncertek végeztével, minden banda a rajongói között töltötte idejének egy részét, fáradhatatlanul kielégítve azok kéréseit, legyen szó akár autogrammról, egy közös képről vagy akár egyszerű csevejről.

Összességében tehát mindenki bánhatja, aki akár anyagi okokra akár időhiányra hivatkozva kihagyta a november 28-ai Hammerfall koncertet, szerintem mindenki egyetért velem ha azt mondom, ez egy soha vissza nem térő alkalom volt, ilyen fellépőket, akik ilyen koncertet adnak ritkán látni együtt, nem beszélve az est csillagáról, a mai heavy metál színtér egyik legnagyobb alakjáról, a svéd Hammerfall zenekarról.